Vívódás

Már megint a húsvéti wellnessezésről beszélgettem a fiammal.

Tegnap este határozottan kijelentette, hogy nem akar velünk jönni Galyatetőre (fotó: Hunguest Grandhotel Galya), mivel a haverjaival szervezett programokat.

Megértem, hogy már lassan el kell engedjem, de mégis.... Lelki  terrorral vádolt, amikor közöltem vele, hogy inkább itthon  maradunk mindannyian, ha ő nem akar jönni. Ezt zsarolásnak fogta fel, miközben én csak őt féltem. Szerinte kínos lenne neki, ha miatta nem mennénk el kikapcsolódni, feltöltődni. Ha meg eljönne, nem érezné jól magát, de természetesen, ha akarom jönni fog, mivel nem szeretné, ha miatta mondanánk le a pihenésünkről. A "22-es csapdáját" emlegette....Ha belegondolok én is ezt éreztem volna a helyében. Már megint ez a kettősség. Megértem az önállóságra való törekedését, mégis kontroll alatt akarom tartani - folyamatosan. Vívódok. Azért hosszas beszélgetésünk eredményeként, már barátkozok a gondolattal, hogy a fiam nélkül megyünk wellnessezni. Érdekes dolgokat mondott még a kiegyensúlyozottságról, és figyelmembe ajánlotta a keleti kultúrát. Vigyorogva mondta, hogy nem a Közel-Keletre gondol.:-)) Úgy veszem észre, hogy kénytelen leszek belevetni magam a "ying-yang" világába, hogy jobban tudjam megérteni a saját fiamat.:-))

Azért örülök, hogy a fiammal való kapcsolatom lehetővé teszi, hogy bármilyen problémáját meg tudjuk beszélni.