Ezzel a felkiáltással tepert a szobába a lányom. Látszott rajta, hogy a náthája ellenére ki akar menni. Legszívesebben pihentem volna egész nap. A lányom nem engedte: körbeugrált, kávét hozott nekem, miközben bizonygatta, hogy olyan kinti program-hívogató idő van, és próbáljuk ki bringáinkat, vagy görizzünk. Meg amúgy szorítják a falak ebben a szép napsütéses időben. Az éves tavaszi fáradtság tört ki rajtam, és azon filóztam, hogy a bringát még a liftbe se fogom tudni betenni, annyira gyenge vagyok. Na de hát a két gyermekem ezt is bevállalta, csak menjünk a Duna-partra. Nagy nehezen összeszedtem magam, és a kávé intravénás alkalmazását kezdtem szorgalmazni gondolatban. Ilyen széteső félben voltam, amikor elindultunk. Szép idő volt, és ténylegesen jót tett a kis mozgás. Nagyon sokan sétáltak a Duna-parton, éppen ezért teljes koncentrálással kerülgette őket a lányom. A fiam külön bringázott, mivel az ő tempója nekünk követhetetlen, a miénk neki meg kész unalom, és minden csak nem sportos mozgás. A lányom ilyenkor teljes gőzerővel tiltakozik, mert szerinte igenis ő teljes erőbedobással tekeri a pedálokat.:-)) A tavasz illata ott volt a levegőben, de a lányom a vízparton már a nyár hangjait vélte felfedezni, a csobogó víz hatására.:-))Sikerült balesetmentesen megúszni a mai napot, és teljesen feltöltődve értünk haza. A lányom még lefekvés előtt a holnapi programot kezdte kérdezgetni, és már ajánlgatta is a jó kis görizést.:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése