A lányom 8 évesen már a "pocakjától" akar megszabadulni. Két hónapja az iskolában orvosi szűrő-vizsgálaton hívták fel a figyelmét, hogy a hasából le kéne adnia... Ez váratlanul érte, éppen ezért egy kicsit meg is ijedt. Addig jól érezte magát a bőrében, de azóta folyamatosan az alakjával van elfoglalva. Tény, hogy nem egy Barbie alkat, de szerintem még a középmezőny kategóriába sorolható. Igen, az jó, hogy szólt az orvos a lányomnak, hogy figyeljen oda étkezési szokásaira, de humánusabb lett volna, ha ezt velem közli - írásban. Egy biztos: ez így hatásosabb volt. A lányom pánikszerűen fogyni akart.
Még mielőtt a koplalások eszement őrületébe csapott volna át - az anorexia, vagy bulimia poklaiba merülve - leültem vele megbeszélni a "fogyókúráját". A sportolást szorgalmaztam inkább, mivel az étkezéseinek a mennyiségéből már nem lehet lefaragni, esetleg a minőséget lehetne átalakítani... A csoki teljes megvonása elég drasztikus lett volna, így a boldogság hormon fő forrását nem akartam kiiktatni étkezési palettájából, csak minimalizáltam a mennyiségét. Lehet, hogy hajlamos a hízásra, ezért jobban oda kell figyelnie étrendjére is, de szerintem ilyen esetekben a sport, a mozgás az, ami helyre tudja billenteni a súlyproblémákat.
Azóta sportol a lányom. Másfél hónapja, heti egyszer "rock and roll"-ra jár (Musztáng SE), és otthon is gyakorolja a rockin tanultakat, mivel az edzőnő szerint fel is fognak lépni. Ez lehetett a varázsszó a lányomnak, mivel a lelkesedése határtalan.
Az alsó szomszédnőm kevésbé lelkes a napi "ugra-bugrától", amit a zongora vad klimpírozása váltogat, de amikor összefutunk, és ránéz a stramm lányomra, mindent "megbocsát".:-))
Még mielőtt a koplalások eszement őrületébe csapott volna át - az anorexia, vagy bulimia poklaiba merülve - leültem vele megbeszélni a "fogyókúráját". A sportolást szorgalmaztam inkább, mivel az étkezéseinek a mennyiségéből már nem lehet lefaragni, esetleg a minőséget lehetne átalakítani... A csoki teljes megvonása elég drasztikus lett volna, így a boldogság hormon fő forrását nem akartam kiiktatni étkezési palettájából, csak minimalizáltam a mennyiségét. Lehet, hogy hajlamos a hízásra, ezért jobban oda kell figyelnie étrendjére is, de szerintem ilyen esetekben a sport, a mozgás az, ami helyre tudja billenteni a súlyproblémákat.
Azóta sportol a lányom. Másfél hónapja, heti egyszer "rock and roll"-ra jár (Musztáng SE), és otthon is gyakorolja a rockin tanultakat, mivel az edzőnő szerint fel is fognak lépni. Ez lehetett a varázsszó a lányomnak, mivel a lelkesedése határtalan.
Az alsó szomszédnőm kevésbé lelkes a napi "ugra-bugrától", amit a zongora vad klimpírozása váltogat, de amikor összefutunk, és ránéz a stramm lányomra, mindent "megbocsát".:-))
„Szeretem”, ahogy egyes iskolák, ezt a fajta információközlést választják. :/
VálaszTörlésNem csak Tőled, kedves Ikamon hallok, ilyen jellegű történetet.
Nem is értem, miért nem lehet ezt tényleg a szülővel írásban megüzenni?
Talán azt gondolták, hogy így hatásosabb? Hmm…. Lehet tényleg az, viszont a gyermekben nagyon ügyesen el lehet ültetni az ilyen közléssel a frusztrációhoz vezető kis csírát. Ha nem tudjátok jól kezelni családilag, együtt, akkor esetleg kialakulhat egy örök életen át tartó komplexus szegény gyermekben. Tény, hogy valamilyen módon természetesen fel kell hívni a figyelmet, hiszen a felmérések szerint a 10 év alatti gyerekek esetében megduplázódott az elhízottak száma. Nagyon jó megoldást választottál szerintem, hogy a mozgás felé terelgeted a lányt. Véleményem szerint is a leghatásosabb és legnagyobb sikert a testmozgás adhat, mind lelkileg, mind fizikailag, pláne ebben a korban.
Kedves Ikamon!
VálaszTörlésSzerintem is nagyon jó megoldás a sport, s az már csak hab a tortán, hogy olyat tudtatok választani, amit szívesen csinál a lányod!