Már egy ideje kerestem gitártanárt, de nem jött össze. Vagy túl messze volt, vagy visszalépett az első óra előtt, vagy már annyi tanítványa volt, hogy nem tudott többet vállalni. A fiam meg gitározni akart.
Na de most, végre sikerült a fiamnak "beszereznie" egy gitártanárnőt. Ennek nagyon örültem, csak a mosoly kezdett lefagyni az arcomról, amikor kiderült, hogy a fiamnál csak egy évvel idősebb, és egy rock zenekarban szokott fellépni. Mikor már azt is közölte a fiam, hogy amúgy haverok, meg egy társaságban szoktak bulizni is, hát nem is tudom....
Jövő héten lesz az első óra, és kérdésemre, hogy hol fognak gitározni: nála vagy nálunk, a fiam szerint mindez csak részletkérdés, amúgy öt percnyi távolságra lakik. Valahol örültem, hogy megoldódott a gitároktatás, de érdekelni kezdett a lány is, meg a társasága.
Tessék, már megint átmentem aggódó anyukába. Pedig átgondolva az egész helyzetet, gitároktatásra is vadidegenhez ment volna a fiam, a lányt legalább ismeri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése