Ma nyílt órák voltak a lányom osztályában. Magyar (olvasás) meg matematika órákra lehetett beülni a szülőknek.
Olvasás órán Móra Ferencről beszélgettek a gyermekek, majd öt fős csoportokat alkotva drámajáték formájában el is játszottak egy rövid kis jelenetet a "Nagyapó" című olvasmányból. A lányom teljes átéléssel lopakodott a tábla előtt, míg az egyik csoporttársa mozdulatlanul állt mellette. Mi szülők, már azt hittük, hogy a kisfiú nem éli bele magát a szerepébe, és a tanítónő is a produkcióját várva kérdezte meg tőle, hogy ő kit is alakít a történetben. Máris jött a frappáns, rövid válasz: "Én vagyok a kályha!"- felkiáltással. Derültség suhant át a termen. Jó volt nézni a gyermekeket, ahogy rögtönöztek, maguk között osztva ki a szerepeket.
A matematika órán egymást hívhatták ki a táblához a feladatokat megoldani. A tanítónő kérésére egy fiú egy lány megosztásban. Itt a matematika tudásuk mellett még plusz információt is szereztünk az osztálytársi kapcsolatokról. Minden egyes név elhangzása után lehetett hallani a gyermekek sustorgását: "Mert szerelmes belé, azért választotta". Végigmosolyogtuk a matematika órát. Voltak szülők, akik még be is kapcsolódtak a feladatok megoldásában, segítve gyermeküknek. A tanítónő "irgum-burgum"-ja tartotta vissza őket, hogy leírják csemetéik helyett a jó megoldást.
Nagyon érdekesek voltak az órák és színesek. Azon túl, hogy meghallgattuk mit tudnak a gyermekeink, az érzelmi kapcsolataik szövevénye is feltárult előttünk.:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése