Az adott szó súlya...

Ígéretek, amik lehetnek üres szavak, a kiszámíthatatlanság mezején puffanva, és elszálló porfelhő gyanánt megsemmisülve. Ettől lesz üres az ember lelke, mintegy csendes magányában a kegyelemdöfés.

Tegnap megígérte a fiam, hogy felhív a vizsgája után. Ehhez képest még én se tudtam elérni. Ahogy hazaértem, közölte, hogy le volt halkítva a telefonja, és elfelejtett hívni. A vizsgája nem sikerült, de két hét múlva mehet javítani. Az asztalon hevert a két cserepes virág, amit a húgának és nekem szánt Nőnapra. Nem is értette miért nem tudok örülni a virágnak... Nem értette, hogy a szónak súlya van, és ha megígér valamit, azt teljesíteni kell, Nőnap ide vagy oda. Döbbentem szembesültem ezzel a lazaságával. A másik "alkotása", hogy önként lemondta a matekóráját, anélkül, hogy velem ezt megbeszélte volna.

Hab a tortán csak ezután következett, amikor a fiam "töredelmesen bevallotta", hogy péntek óta egy csuklyás patkánnyal osztja meg a szobáját. Annak ellenére, hogy megtiltottam az állatok behurcolását a lakásunkba. Már nevet is adott neki: Hópihe. Meg is fürdette a kádban, az én habfürdőmet használva. Megtanította úszni, és szerinte annyira cuki volt a habok között, hófehér bundája van és vörös szemével okosan néz, egyedül mosakodik fürdés után, és lesimítja a fülecskéjét, na meg szereti a virslit, és a párizsit. Eddig jutott a fiam szóáradata, amikor úgy éreztem, hogy felfordul a gyomrom, és az esti koplalás már sima ügy lesz ezek után. Irtózok a patkánytól, egértől... Gyengeség fogott el... Nem is értem, hogy tehetett ilyet a fiam. Ráadásul a húgát is beavatta, akivel együtt pesztrálták a csuklyás patkányt. Szörnyű! Az esti fürdőzéseimtől is búcsút mondtam, marad a zuhany...

Megígértettem a fiammal, hogy másnapra eltünteti a patkányát (fotó forrása: http://5mp.eu/kepgaleria_nagyitas.php?azonosito=rottiallateledel&oldalkod=iSQK6XhNrz&kepkonyvtar=&kep=csuklyas_patkany.jpg ), addig be se megyek hozzá. Csodálkoztam is, hogy hétvégén egyedül takarította ki a szobáját, anélkül, hogy mondtam volna. Gondolom, azért, hogy nehogy rátaláljak az ágya alatti doboz mélyén lapító állatra.

Tegnap fel se kellett volna kelnem, inkább átaludni az egész napot, vagy időutazóként a mába szökkenni.