Lányom versmondó versenyre készül. A tanítónő szerint nem lehet mesés verset mondani, mivel azzal mindig nyerni szoktak, ezért külön kategóriában indítják. Nem értettem. A barátnőm versmondó verseny zsűritagjaként nem is hallott külön kategóriákról. Lehet, hogy ez is iskolafüggő? Ezek szerint nekünk felejtősek Romhányi és Varró Dániel alkotásai. Mit is szavaljon egy másodikos gyermek? Nehéz kérdés, mivel hazafias verset nem, szerelmi költészet kerülendő. Múlt héten bevetettem magam a könyvtárba, ahol találtam kimondottan gyermekverseket. Egy pár órás keresgélés után ráleltem Szép Ernő "Meglátod" című költeményére, ami a lányomnak is tetszett, és a tanítónő is elfogadhatónak ítélte. Ez már fél siker. A lányom nyerni akar, természetesen első helyezettként. Naponta gyakorolta a vers "előadását", és este már fel is mondta: hibátlanul, teljes átéléssel. Azért emlékeztettem rá, hogy a verseny a fontos.-)) Ahogy elnéztem, nem voltam eléggé meggyőző: még ötször elszavalta a verset a tükör előtt.:-))
Meglátod
A csillagok fölé
repül már az ember,
s lemegy olyan mélyre,
amily mély a tenger.
És lenn a tengerben
már fotografálhat,
ismerős lesz minden
rejtett növény, állat.
Mindennap az ember
új csodára ébred,
nem lesz semmi titka
majd a mindenségnek.
Távolba láthatunk,
távolba hallhatunk,
hosszú lesz az élet,
tán meg se halhatunk.
A lehetetlent is
szabad lesz remélni;
meglátod, hogy milyen
érdekes lesz élni.
repül már az ember,
s lemegy olyan mélyre,
amily mély a tenger.
És lenn a tengerben
már fotografálhat,
ismerős lesz minden
rejtett növény, állat.
Mindennap az ember
új csodára ébred,
nem lesz semmi titka
majd a mindenségnek.
Távolba láthatunk,
távolba hallhatunk,
hosszú lesz az élet,
tán meg se halhatunk.
A lehetetlent is
szabad lesz remélni;
meglátod, hogy milyen
érdekes lesz élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése