Végre sikerült egyeztetnem a barátnőmmel, és lányaink nagy örömére ismét találkoztunk a Mammut előtt (ideális célpont, mivel félúton van otthonaink között). Felsétáltunk a várba, ahol elég sokan voltak. Lehet, hogy inkább a Róka-hegy magányába kellett volna vonulnunk. A lányainknak tetszett a kavalkád, a beöltözött, gólyalábon topogó művészek, a kirakóvásár színes forgataga. Máris édességet óhajtottak, és a lányom a vásárokra jellemző mézeskalács szívet kérte. Meg is kapta, de bárcsak megtagadtam volna tőle ezt a "vásárfiát". Miután tíz percig csak szopogatta a mézeskalács szívet érdeklődni kezdtem az állagáról. Na akkor kifakadt, hogy kemény, majd beletört a foga, mármint a maradandó fogazata, meg tiszta sárga az egész vacak. Igen, ahogy ránéztem a lányomra, a szája körül napsárga folt virított, mintha legalábbis a sárgaság súlyosabb esete kerülgetné. Rábólintottam, hogy kukába azzal a vacakkal. Ahogy tovább sétáltunk, feltűnt a következő bódé tele gumicukorral, és az összes válfajával. Lányom könyörgő tekintetének nem tudtam nemet mondani. Megkapta a kiválasztott szeder- és kígyó formájú gumicukrot (amiről később felvilágosított, hogy speciel csörgőkígyó), ami meg vörösre színezte a száját. Mit nem árulhatnak. Kész festék-Kánaán. Lesétáltunk a Millenáris parkba ahol csak a játszóteret engedélyeztük a lányoknak, mindennemű "vásárfia" kizárva. Nem is nagyon tiltakoztak. Remélem egy ideig elege lett a kétes származású édességekből. Csak le ne betegedjen. Jövő héten meg irány a Róka-hegy.:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése