A gyermeknevelés mindent magába foglaló érzelmek-életek, vad rohamok, csendes magányok zárt sivataga. Éles fordulatokat tud venni az élet, már-már hihetetlen gyorsasággal. Mindez a gyermeknevelés kapcsán tud kicsúcsosodni, amolyan hajtűkanyar jelleggel. Vigyázat, az öveket becsatolni!!!! Gyerekülés ki ne essen!:-))
Zubogó elvárások, zord, vaskalapos megnyilvánulások, szülői értekezletek demokratizálódását magában hordozó pillanatképek... Ilyenkor merül fel bennem: ki kit nevel?
A tanárok és a szülők egymásra mutogatása a végleteket pásztázza, és a gyermek középen: enyhe vigyorral szája sarkában élvezi a helyzetet. A tanár ma már nem fenyít, mert feljelenti a szülő, a szülőt a saját gyermeke panaszolja be az iskolai gyermekvédelmisnek.... Hogy is van ez? A nagy demokráciában a gyermek "neveli" a szülőt és a tanárt.
A minap azon tűnődtem, hogy mindez: a "gyermeknevelés" egy szélmalomharc. A megfelelések útvesztőiben bóklászunk. Természetesen jót akarunk a gyermekeinknek és ők is erre törekednek. De mi is az a "jó"? Itt ütköznek a felfogások. Míg a gyermeknek jó a "netezés", "csetelés" a szülő a tanulás mellett lobbizik.
A 17 éves fiam szerint merő unalom az iskola. Ahogy elnézem elég álmos képpel vánszorog ki az ágyából, és próbál életre kelni reggelente. Azért lelkem mélyén ott lapul egy kis reménysugár, hogy előbb-utóbb megtalálja életcélját, és rájön a tanulás, tudás ízére. Egyelőre még azon örömködök, hogy nem csapott át "emos-imázsba", és a nadrágja se csusszan a térdéig. A 8 éves lányom a fiam ellentéte. Szereti a kihívásokat, minden versenyre jelentkezik, csak bírjam követni célkitűzéseit.
A 17 éves fiam szerint merő unalom az iskola. Ahogy elnézem elég álmos képpel vánszorog ki az ágyából, és próbál életre kelni reggelente. Azért lelkem mélyén ott lapul egy kis reménysugár, hogy előbb-utóbb megtalálja életcélját, és rájön a tanulás, tudás ízére. Egyelőre még azon örömködök, hogy nem csapott át "emos-imázsba", és a nadrágja se csusszan a térdéig. A 8 éves lányom a fiam ellentéte. Szereti a kihívásokat, minden versenyre jelentkezik, csak bírjam követni célkitűzéseit.
A két gyermekem között "őrlődve" néha már a malomkövek közötti búzaszem-szindróma tüneteit produkálom. Nesze neked gyermeknevelés, máris itt a hajtűkanyar.
Kedves Ikamon!
VálaszTörlésNagyon is igazad van, hiszen micsoda felelősség a gyereknevelés! És én még azt gondoltam 20 éves korom körül, amikor már eszembe jutott, hogy valaha lesz gyerekem: á, nem kell túl nagy hűhót csapni a gyereknevelés körül, hiszen ha a legtöbb embernek lehet gyereke, akkor az is természetes, ha az ember rögtön tudja mi a jó! Most már 20 évvel és 3 gyerekkel ezután, kissé cizelláltabb a véleményem...