Síszünet:-)))

Ma meg holnap síszünet van a fiam iskolájában. Egy kissé eltolódott a sítábor (iskolája által szervezett) és a síszünet időpontja. Sítáborban január közepén voltunk, Lachtalban. A fiam már kezdi megszokni, hogy én is elkísérem, sőt még a lányomat is viszem. Az elején elég cikinek tartotta, de mivel úgymond "átadtam" a tanárnak a felügyeletét, és nem lihegtem utánna aggódó anyaként, hagytam a haverjaival síelni, mára már a sítábori jelenlétem nem zavarja. Azért elég nehezemre esett megállnom, hogy ne kiabáljak le a beülős felvonóból, amikor észrevettem, hogy haverjaival az extrém síelést próbálgatja a fák között. Mintegy szárnyukat bontogatva mérték össze erejüket, ki mekkorát tud ugratni. Elhaló hangon rebegtem hálát, hogy sikerült rábeszélnem a bukósisak használatára. Azért minden este örültem, hogy épségben megúszta. Igen, megtilthattam volna ezt az extrém síelést, de akkor ugyanezt megteszi máshol, máskor, talán egyedül.... Így legalább felmérte erejét. Ami pozitív volt, hogy figyeltek egymásra. Bármelyikük elesett, mind odamentek hozzá. Igen, jó volt akkor rájuk nézni arra a kis öt fős csapatra.

A lányom büszke volt a bátyjára, na meg hogy vele is síelhetett a széles sípályákon. A fiamnak meg tetszett a húga talpraesettsége, ahogy csusszant a lejtőkön a nyomában. Jó volt ránézni a két gyerekemre, ahogy értékelték egymás teljesítményét.
Ez a síelés, a közös élmények mintha jobban összekovácsolta volna testvériségük.

Most, ahogy kinézek az ablakon, látom havazik. De jó lenne legalább egy egynapos síelést beiktatni még a tavasz előtt.:-))