Már jobb a haverokkal...

Ezt mondta a fiam, a közös húsvéti (tavaszi szünet) kirándulás lehetőségének a felvetésekor. Igen, már sokat kirándultunk, nyaraltunk együtt, amiből nekem soha nem lenne elég, de úgy látom elérkezett a leválás korszaka, amikor már inkább a haverjaival töltené a kikapcsolódásra szánt időt. Pedig tavaly Húsvétkor Galyatetőn még nagyon jól érezte magát.

Galyatető szép hely, megvan a hangulata, az erdő varázsa, a kilátó, a késő esti csoportos séták: "keressük az erdő szellemét" fáklyával, ami sok gyermek részére külön élmény.

A lányom az idén is menne.
Tetszett neki a különböző húsvéti "foglalkozás": kézművesség, arcfestés; kimondottan kicsiknek szervezett: mini disco és esti karaoké.
Az ünnepektől független programokat is kipróbálták a gyermekeim. A lányom a kalandparki kalandozásokat érezte nagy kihívásnak. 

A fiamat a céllövészet és az íjászat érdekelte.

Mindezek mellett plusz élményt adott nekik a sok csobbanás, szaunázás, jakuzzizás (ahogy a lányom azóta is emlegeti: "jakuzzlli":-)). Galyatető igazi gyermek központú "paradicsom", ahol Húsvétkor elrejtett csoki tojásokat lehet keresni a szálloda parkjában, még hinni a húsvéti nyuszi létezésében....

Kilenc év korkülönbség van gyermekeim között. Ez most, ebben a korban már sok. Ott motoszkál bennem, hogy a fiamat is vinnem kéne, inkább hozhat egy-két havert magával... Nyugodtabban tudnék feltöltődni a három napos kiruccanás alatt, ha közelemben tudnám. Érdekes dolgok ezek, olyan kettős érzések. Miközben tudom, hogy lassan "felnőtté válik", még mindig figyelve "vigyázom lépéseit". Legbelül meg azt érzem, hogy ez örökké tartani fog...