Vasárnap a rántott hús és a fasírt napja. Fiam kedvencei. A lányom inkább az elkészítésük miatt voksol mellettük. Imád a konyhában tevékenykedni. Ezt egy kicsit furcsálltam az elején, mivel én nem szeretek főzni, de kénytelen - kelletlen megalkotom az ebédeket. Azért igyekszem minimalizálni a konyhában töltött időmet.:-)) Az elején nem szívesen engedtem lányom konyhai alkotásainak, ami akkor még a húsok lisztbe való mártogatásába merült ki, mivel úszott utána a konyha a lisztben, és a vízzel keveredett lisztet súrolgattam a szekrény ajtajáról is... Fárasztó volt. Éppen ezért vasárnap hajnalban is képes voltam felkelni, lábujjhegyen kiosonni a konyhába, és megfőzni az ebédet még a lányom felébredése előtt. Ez egy ideig működött is, de csemetém mintegy ráérezve tettem "galádságára", ő is felkelt, utánam osont a konyhába, és harciasan követelte a panírozási lehetőséget. Engedtem neki. Lám, most ért be engedelmem gyümölcse. Már önállóan panírozza a húsokat, sőt a fasírtokat is elkészíti. Nekem már csak sütnöm kell. Igen, most már sokkal könnyebb, mivel közben - lányom szavaival élve - cseverészünk, és az együtt alkotott ebéd is finomabb.:-))
Mindennek ellenére fenntartással fogadtam fiam kérését a muffinok sütését illetően. Legvadabb álmaimban se jött elő, hogy a fiam süteményeket akar sütni. Még megérteném, ha én egy konyhatündér lennék, de így? Azért beszereztem a muffin-sütőt, és a recepteket. Kíváncsian várom alkotásait.:-)) Elmondása szerint haverjai is sütnek, sőt még vasalnak is. Igen, jó önállóságra nevelni a gyermekeket, és mivel - "őskövületi" gondolkodásom miatt - fel se vetettem a fiamnak a főzési és vasalási lehetőségeket, még szerencse hogy ilyen haverjai vannak. Hm. Át kell értékeljem a gyermeknevelésről alkotott "elméleteim".:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése