"Szösz" nap

Avagy "szokatlan öltözködés szabad". Mindez április 1-én, bolondok napján zajlik a lányom iskolájában. Ilyenkor minden megengedett: felemás zokni, smink, körömlakk... A tavalyi favorit pizsamába kocogott be az iskolába.

A lányom már nagyon "be van sózva". Tervezgeti a holnapi beöltözését. Felemás zoknit és cipőt is akar. A felemás cipőről lebeszéltem.

A haja felét befontam apró fonatokba, a másik fele kibontva, loboncosan fog szerteágazódni.







Majd francia manikűrt is kért, meg egy virágot festettem a körmére.

A ruhái között még válogatott, de szerinte reggelre megálmodja mi lesz az igazi szösz napi hacuka.:-))

A fiam ahogy mesélte, ők a tanári asztalt szokták átfordítani  és terítővel letakarni - áprilisi tréfa gyanánt -  de a tanárok már készülnek erre, és nem teszik rá a cuccaikat. Hm. Pont holnap lesz az iskolai Gálájuk. Kíváncsi vagyok, mit fognak "alkotni" még úgy "bolondok napi" hangulat fokozónak....

A lányom készülődése kapcsán eszembe jutott, hogy még anno, tiniként, április 1-i tréfának szánva, osztálytársaimmal átsétáltunk egy másik iskolába, az ottaniak pedig a miénkbe. Így osztályt cserélve fegyelmezetten, csendben vártuk a tanárt. Ahogy belépett, végignézett rajtunk, döbbenten tekintett az osztálynaplóra, majd kiment. Ismét benyitott.... És megtartotta nekünk a matek órát. Vette a poént.:-))

Jók ezek a tréfák. Feldobják a kedélyeket, egy kis vidámságot hoznak a szürke hétköznapokba.:-)) Hogyan alakult ki bolondok napjaként április 1-e? Hogyan is tréfálkoztak régen? Az alábbi linken olvasható:-))
http://www.fszek.hu/konyvtaraink/kozponti_konyvtar/kozossegi_informaciok_tara/jeles_napok/?article_hid=19661

Kűr a csokornyakkendőért

Péntek délután szembesültem a lányom üzenő füzetébe beírt feladatommal: keddre fekete csokornyakkendőt kell beszereznem. Charlestont fognak táncolni az iskolai Gálán, egységes ruhában: fekete nadrág, fehér ing, cilinder és csokornyakkendő. A cilindert biztosítják, de a csokornyakkendő beszerzése a szülők feladata. 

Már kezdtem bánni, hogy a fiam kinőtt és megunt ruháit nem tartogatom, időnként lomtalanítom a szekrényét. Élénken élt emlékezetemben a csokornyakkendője, amit biztos egy laza csuklómozdulattal dobtam ki.

Úgyhogy tegnap este körbegöriztem a lakótelepünk csokornyakkendőt árulható üzleteit. A kínaitól a rövidárú boltig, a használt ruhakereskedéstől a bababoltig. Sehol nem volt. Már gyanakodni kezdtem, hogy a lányom osztálytársai mind felvásárolták az aktuális szereplésre, a meglapuló példányokat is.

Ahogy elgurultam a hobbi bolt előtt - hazafelé tartva - egy utolsó reménysugártól vezérelve bekanyarodtam a boltba. Akkor éreztem, hogy itt kell valami ötletet kapjak. Előadtam a csokornyakkendős kűrömet, és nyitottan minden megoldásra, vártam az ötleteket, hisz hobbi bolt.:-)) És kaptam! Egy darab fekete filcet meg gumit, és részletes magyarázatot az elkészítését illetően.

Késő este neki is fogtam a megvalósításának. Az elején egy kissé bizonytalan voltam alkotásom eredményességében, mivel rémlett, hogy valamikor régen, a fiam alsós korában kötényt kellett varrnia a technika órára. Nyugodt típus a fiam, és ezért türelmesen, gyönyörű, szabályos öltésekkel varrogatta a kötényt, de estére nem tudta befejezni. Mivel másnap reggel be kellett vinnie, megkért, hogy fejezzem be alkotását. Megtettem. Azóta is azt hallgatom, hogy csak egy hármasra tudok varrni.:-)) Ilyen "előélettel", aggódva szabtam a filcet. De sikerült! A téglalap alakúra kiszabott anyagot középen összehúztam és rávarrtam a maradék filcből vágott csíkot, majd belefűztem a gumit. Elkészítettem életem első csokornyakkendőjét! Szépen, peckesen állt az asztalon.:-)) Ma reggel nagyon megörült neki a lányom. Rögtön beöltözött, és eltáncolta nekem a charlestont. Boldogan vitte az iskolába a csokornyakkendőjét. Szerinte nagyon eredetit sikerült alkotnom.:-))

Igen, már izgatottan várja az április 8-i fellépésüket.:-))

Csak összehasonlításként a két csokornyakkendő:
(fotó forrása - szabványos csokornyakkendő: http://www.stoklasa.hu/csokornyakkendo-48x102mm-cseh-termek-x113165 )

műalkotásom:-))

szabványos csokornyakkendő

Interaktív labirintus

Ma a lányommal és barátnőinkkel a Mezőgazdasági Múzeumba mentünk, ahol az erdei állatokról és növényekről rendezett interaktív, labirintusos kiállítást néztük meg. (fotó forrása: http://www.mezogazdasagimuzeum.hu/article.php?article_id=386)

Sok érdekességet, újdonságot olvastunk az erdő lakóiról. A labirintus külön élményt jelentett, mivel az elágazásoknál kihelyezett kérdésekre adott helyes válasz adta meg a helyes útirányt is. Ettől meg külön lelkesedtek a lányok. Olyan játékosan lehetett tanulni, nem a száraz tananyag szintjén. Az aktívabb gyermekeket is lekötötte ez az információ szerzési módszer. 

A bejáratnál kapott feladatlapok meg kész kihívást jelentettek, mivel a helyes válaszok után ajándékot lehetett kapni jutalmul. 

Röpke fél óra alatt bejártuk a labirintus útvesztőit, lányaink megoldották a kapott feladatlapot, és meg is kapták a jutalmat: kis füzetet, meg csokis kekszet. Nagyon örültek neki, mivel úgy érezték, hogy a tudásuk elismerésre került.:-))

Érdekesség

"Válaszút"

Ahogy sétálgattunk a múzeum területén, felfedeztünk egy eddig ismeretlen szárnyat. A büfé után kezdődött az újabb kiállítás: vadászatról, halászatról, borászati témákról, méhészetről. Oda is bementünk lányainkkal, ahol megcsodálták a korabeli vadászati fegyvereket, szőlőpréseket, méhészeti eszközöket. A kedvenc a pincében kialakított borászati kiállításon a dézsa volt. Titkon reménykedtek a lányok, hogy majd egyszer lesz interaktív kiállítás ezen a részen is, és kipróbálhatják a szőlő taposását a dézsában.:-) Mókás lenne.:-)

A kiállítások adtak egy kis plusz információt a lányomnak, és remélem, hogy emlékezni fog az itt látottakra, amikor az iskolában "okítják" róluk.:-))

Szülinapozás

Ma délután a lányom barátnőjének ünnepeltük a nyolcadik szülinapját, a  Csillagvár játszóházában. A három órán keresztül tartó szülinap, nekünk szülőknek már maratoni időnek számított, de a gyermekek még maradni akartak. A lányom már alig fért el a hálóval és szivacsokkal biztosított labirintusban. Panaszkodott is, hogy beverte a fejét, de azért tovább rohangált, ugrált, csúszdázott a labdák közé, a barátnőivel. Az ajándékosztásnál (szülinapi torta után), egy kicsit aggódtam, hogy egyáltalán tetszeni fog az ajándékunk. Nehéz olyan ajándékot választani, aminek igazán örülni is tud egy nyolc éves gyermek, ami nem "babás", de túl komoly se. Így esett a választásom egy üvegre festhető "tollkészletre", mint nagylányos ajándék, és egy kagylóban lévő kis sellőre, ami csak akkor bukkan elő, ha meleg vízben feloldódik a kagylója. Ez volt a favorit.:-)) A lányok rögtön ki is bontották, és rohantak vele a mosdóba, ahol a forró víztől lemállott a sellő kagylója. Mindegyikük ezt kérte szülinapjára.:-))

Érdekes dolgok ezek a szülinapi zsúrok.
Már annyi helyen lehet szervezni őket, amik különböző újdonságokat, egyediségeket biztosítanak. Az Állatkert Játszóháztól a Csodák Palotájáig, a Kölyökparkoktól a McDonald's  éttermekig. Eddig sok helyen  "megfordultunk" lányom nagy baráti körének köszönhetően, csak az Aquaworld maradt ki.
Oda eddig nem mertük bevállalni a szülinapi zsúr megszervezését. Lehet, ha már nagyobbak lesznek, és igazán jól megtanulnak úszni...   

Az otthon szervezett szülinapoknak is megvan a varázsa: jobban tudnak figyelni egymásra a gyermekek, meghittebb a hangulat is. Mi szülők vállaljuk be inkább a bizonyos helyeken tartott  szülinapokat, mivel kényelmesebb. Nem kell külön játékokat kitalálni, levezetni, mindenre figyelni, dekorációt alkotni, és nem kell "romokat" takarítani a buli után. Ezzel leginkább a lányom tavalyi szülinapján szembesültem, amit otthon tartottunk. A gyermekeknek meg nem is annyira a hely számít, hanem inkább az együtt játszás öröme.:-))

Sportolás vs. Tanulás

A fiam legújabb eszmefuttatása hatására még inkább várom a nyári szünidőt!

Tegnap eszébe jutott, hogy így a májusi vizsgái (fizika, biológia) előtt kéne heti háromszor konditermi  edzésre járnia. Ez nálam kiverte a biztosítékot. Évek óta próbálom rávenni bármilyen rendszeres aktívabb mozgásra, eddig sikertelenül, most meg szinte "hivatásként" akarja űzni a testépítést. Eszem megáll. A speciel legtávolabbi konditerem kiválasztása már csak hab a tortán. Magam előtt láttam, ahogy a heti háromszori edzés után hazaérkezve már nem fog tanulni, zuhanyzás után meg "hullafáradtan" dől az ágyába. 

Szóval megbeszéltem vele a sportolás iránti hozzáállását. Elismertem, hogy tanulás mellett  jó a sport, sőt kell is. Éppen ezért megengedtem a konditermes kiruccanást, de a vizsgákig a közelben lévő edzőterem gépeit nyűheti. Így két óra utazási idő helyett a fizika és biológia rejtelmeibe áshatja magát. Vizsgái után, meg bárhova mehet edzeni, sőt! Mit ne mondjak: nem volt lelkes. Azonban eszembe jutott ennek kapcsán, hogy anno 7 évesen a  fiam évekig járt úszásoktatásra. Lehet, hogy az "alvó korszaka" a múlté és ismét mozgásba lendül.:-)

Igen, várom a nyári szünetet, amikor nem kell mérlegeljem a tanulásra és a sportolásra szánt idő mennyiségét,  fontossági sorrendjét.
(fotó forrása:  http://vidafitness.hu/portal/?q=gallery&g2_itemId=46 )

"Múzeumozás"

A szombati munkanapon a lányom tanítónője múzeumi látogatást szervezett a gyermekeknek. Jó ötlet. A már amúgy is fáradt gyerekseregnek kikapcsolódást nyújtott a Vasarely Múzeum alkotásainak megtekintése. A múzeumban gyermekfoglalkozások is voltak: kipróbálhatták festői készségüket.:-))
Külön mesélt a lányom az együtt alkotott 3D-s képeikről, amiket az osztályukban kitehettek a falra. Az együtt alkotott munka öröme közelebb hozta az osztálytársakat. Remélem ez ki is tart még erre az évre.:-)) 

A lányom a neten mutogatta a látott képeket, és kifejezetten tetszettek neki a lovas -zebrás- alkotások (fotó forrása: http://www.utazzitthon.hu/pecs_vasarely_muzeum.html).
A  színek kavalkádja meg magával ragadta, úgyhogy otthon is festeni kezdett. Olyankor minden úszik a víz és a festékek maszatolásától. Hétvégi programként meg ismét el akar menni a múzeumba. Továbbá kifejtette, hogy nekem is látnom kell a képeket. 

Szóval a szombati programunk máris kirajzolódott: Vasarely Múzeum.
(lenti fotó forrása: http://www.mozaweb.hu/course.php?cmd=lesson&laz=L106856)

Víz Világnapja: március 22.

Kis-Szikla

Tegnap az Állatkertben a Víz Világnapja alkalmából különböző programokat szerveztek a gyermekek részére, ami a víz takarékosságára, a szelektív szemétgyűjtésre adott egy kezdő impulzust a kicsiknek. 

A lányomnak is nagyon tetszett az a program, ahol pecséteket lehetett gyűjteni a kiosztott lapokra, a helyesen megválaszolt kérdésekre. A papíron az Állatkert térképe volt látható, külön vízcseppekkel bejelölve a feladatok teljesítésének a helye. Öt pecsétnyomatot lehetett beváltani egy szivacsból készült vízcseppre. Egy óra alatt sikerült keresztül-kasul körberohanni az Állatkertet, és rátalálni a különböző pontján elhelyezett pecsételős standokra. Elég hűvös volt, de az egyik ilyen állomásnál az unatkozó kérdező kb. tíz percig beszélgetett a lányommal. A víz takarékos használatától már a főzéshez ért a beszélgetés fonala, és ott a lányom teljes átéléssel mesélt a panírozási, meg a mosogatási szokásairól... Megkapta a pecsétjét.:-)) 

Vízimalom makett

Külön élményt jelentett a lányomnak a vízimalom működését bemutató makett. Onnan egy kissé vizesen álltunk tovább.:-))

A jól megérdemelt szivacsos vízcseppel jártuk be az Állatkertet, már kényelmesen sétálva. A játszótérnél kötöttünk ki, ahol záróráig csúszdázott, hintázott a lányom. Természetesen hazamenni nem akart, és csak miután megígértem, hogy legközelebb már nyitáskor az Állatkertben leszünk, adta be a derekát.

Eszembe jutott, hogy amikor kicsi volt, záráskor mindig azt mondtam neki, hogy olyankor szabadon engedik az állatokat, azért kell kimenni, és sietett is kifelé, szinte maga elé képzelve az oroszlán csattogó fogát.:-)) Ezzel az eszmefuttatással ma már nem is próbálkozhatok.:-))

A lányom kecske etetése.:-))

A majmok ketrecénél -bemelegítés a játszótérre.:-)

Érdekes volt, hogy egy pár éve, mikor még az állatok nevét tanulta, a varacskos disznótól teljesen lázba jött, és ott húzogatta a kabátom ujját: "Anya, nézd, itt van Pumba!" felkiáltással. A szurikáta meg Timon volt. Tegnap ezeket a kis szösszeneteket elmeséltem a lányomnak, amik tetszettek is neki, de kivételt képezett a zárórás mesém, amitől elítélően csóválta a fejét.

Gitározás

Már egy ideje kerestem gitártanárt, de nem jött össze. Vagy túl messze volt, vagy visszalépett az első óra előtt, vagy már annyi tanítványa volt, hogy nem tudott többet vállalni. A fiam meg gitározni akart.

Na de most, végre sikerült a fiamnak "beszereznie" egy gitártanárnőt. Ennek nagyon örültem, csak a mosoly kezdett lefagyni az arcomról, amikor kiderült, hogy a fiamnál csak egy évvel idősebb, és egy rock zenekarban szokott fellépni. Mikor már azt is közölte a fiam, hogy amúgy haverok, meg egy társaságban szoktak bulizni is, hát nem is tudom....  

Jövő héten lesz az első óra, és kérdésemre, hogy hol fognak gitározni: nála vagy nálunk, a fiam szerint mindez csak részletkérdés, amúgy öt percnyi távolságra lakik. Valahol örültem, hogy megoldódott a gitároktatás, de érdekelni kezdett a lány is, meg a társasága.

Tessék, már megint átmentem aggódó anyukába. Pedig átgondolva az egész helyzetet, gitároktatásra is vadidegenhez ment volna a fiam, a lányt legalább ismeri.

ZOO tábori nosztalgia

Lassan itt a nyár és kezdődik a táborozási hajsza. Már most elkezdem a különböző táborozási lehetőségek közötti "mazsolázást", majd figyelembe veszem lányom óhaját is, hogy  természetesen a barátnőjével akar menni. Ilyenkor egyeztetek a barátnőmmel, és kb. egy hónapon belül már kirajzolódik a lányok nyári programja.

 

Az egyik favorit a ZOO tábor, ahova három éve visszakívánkozik a lányom. Tetszett neki a sok, változatos, egyedi program. Naponta más-más állatokról beszélgettek, közel kerülve hozzájuk, egészen az etetési szintig. Itt nem az oroszlánokra gondolok.:-)) Így egy hét alatt bejárták az állatkertet, minden zegét-zugát megismerve. Ezt egy állatkerti látogatás során nem lehet elérni. Az állatkerti tábor után sok újdonságot szokott mesélni az állatokról, és nem irtózik a kígyótól, csigától sem. Lehet, hogy innen ered az állattartás iránti vágya, és ezért  tudja elképzelni  a kígyó tartását is a lakásban. Ahogy elnézem a ZOO-táboros képeit, valahol megértem. Talán azért, mivel gyermekkorban közel került az állatokhoz, másképp tud viszonyulni hozzájuk.

Az idén is a ZOO tábor lesz az egyik egy hetes nyári kikapcsolódása.

Madártej "kisujjbecsületszóra"

 A lányomnak egy pár napja ígérgetem, hogy madártejet fogok készíteni. Ma reggel "kisujjbecsületszóra" kellett mondanom a megalkotását. Na itt már tudtam, hogy komolyan veszi a lányom, és ezt ma be is kell tartanom, ha következetes akarok lenni vele szembe. Madártej... Rákerestem a neten a készítését illetően. Egy pár éve mintha már alkottam volna... Könnyű receptet választottam, gyorsan túl akartam lenni a madártej készítését illetően. Azért egyszerűbb lett volna, ha az üzletben megveszem a kész terméket... De a lányom szerint a főzésnek illata van, ami betölti a konyhát, és kívánatossá teszi az étel fogyasztását. Csak oda ne égessem a tejet, szép kis illat terjengene... Estére el is készült a várva várt madártej, és a habok is peckesen lebegtek rajta. Végre sikerültek! A neten olvasva próbáltam ki, hogy 40 másodpercnyi mikrózás után a kiszaggatott hab tökéletes lesz. Legalább nem kellett forgatnom 1-1 percig főzöcskézve, amik eddig inkább sodóvá alakították át a madártejet, széteső állagukat tekintve.  Szóval a lányomnak megvolt az öröme. Egy tányér madártejet meg is evett vacsora után. Nesze neked fogyókúra.:-))

Bakugan

A négynapos pihenés után ma reggel teljesen szétesőben voltak a gyermekeim, és rögtön ébredésük után várták a hétvégét. Ez elég fura, mivel szombaton munkanap lesz, nekik suli. Így marad az egyetlen pihenőnap: vasárnap, amikor mindent be akarnak majd pótolni lazításként. De a lányomnak egyből eszébe jutott, hogy  március 19-re (szombati  munkanap) szervezett  Bakugan találkozóra szól a belépőjegye. Kevés gyermek fog részt venni rajta. Micsoda szervezés. Sőt, a játékboltokban osztogatták a meghívókat. Kiknek is? Talán az ovisok tudnak elmenni a nagyikkal. A lányom meg egyszerűen nem tudja megemészteni, hogy lemarad erről a programról, mikor jó pár bakugan "tulajdonosa". Alattomosan rákérdezett, hogy ha lebetegszik, és nem tud suliba menni, attól még elmehet a rendezvényre, ha nem lázas? Már most ilyeneket kérdez, kiskapuk keresését szorgalmazza. Mi lesz később? Hogyan fogom tudni kordában tartani a tomboló tini korszakában? Természetesen egyből leállítottam ábrándozását, hivatkozva a többi kötelességtudó gyermekre, akik iskolában lesznek. Erre meg felkiáltott, hogy megbeszéli a tanítónővel, hogy csapjanak egy bakugános osztálykirándulást. Na, itt volt a vég. Csak egy határozott, indokolatlan nem-el tudtam lecsillapítani. Reménykedve engedtem be az iskolakapun, hogy a sok hétvégi élmény megvitatásától elfeledkezik a bakuganos hétvégéről, és meg se említi a tanítónőnek. Azonban a szeme elég huncutul el volt keskenyedve, amikor megpuszilt.:-))

fotó forrása: http://www.bakugan.hu/

"Vásárfia"

Végre sikerült egyeztetnem a barátnőmmel, és lányaink nagy örömére ismét találkoztunk a Mammut előtt (ideális célpont, mivel félúton van otthonaink között). Felsétáltunk a várba, ahol elég sokan voltak. Lehet, hogy inkább a Róka-hegy magányába kellett volna vonulnunk. A lányainknak tetszett a kavalkád, a beöltözött, gólyalábon topogó művészek, a kirakóvásár színes forgataga. Máris édességet óhajtottak, és a lányom a vásárokra jellemző mézeskalács szívet kérte. Meg is kapta, de bárcsak megtagadtam volna tőle ezt a "vásárfiát". Miután tíz percig csak szopogatta a mézeskalács szívet érdeklődni kezdtem az állagáról. Na akkor kifakadt, hogy kemény, majd beletört a foga, mármint a maradandó fogazata, meg tiszta sárga az egész vacak. Igen, ahogy ránéztem a lányomra, a szája körül napsárga folt virított, mintha legalábbis a sárgaság súlyosabb esete kerülgetné. Rábólintottam, hogy kukába azzal a vacakkal. Ahogy tovább sétáltunk, feltűnt a következő bódé tele gumicukorral, és az összes válfajával. Lányom könyörgő tekintetének nem tudtam nemet mondani. Megkapta a  kiválasztott szeder- és  kígyó formájú gumicukrot (amiről később felvilágosított, hogy speciel csörgőkígyó), ami meg vörösre színezte a száját. Mit nem árulhatnak. Kész festék-Kánaán. Lesétáltunk a Millenáris parkba ahol csak a játszóteret engedélyeztük a lányoknak, mindennemű "vásárfia" kizárva. Nem is nagyon tiltakoztak. Remélem egy ideig elege lett a kétes származású édességekből. Csak le ne betegedjen. Jövő héten meg irány a Róka-hegy.:-))

Borúra derű

Ma a tanulás után görizni akartunk menni a lányommal, de beborult, és esni kezdett. Igen, a lányom teljesen kiakadt, hogy inkább göriztünk volna előbb, majd utána jöhetett volna a tanulás... Nézőpont kérdése. De legalább így elkészült a leckéjével. A fiam is a tanulással volt elfoglalva délelőtt. Legalábbis remélem, hogy nem csak görnyedt a könyvei fölött. Ahogy megfigyeltem, számon tartják, hogy  melyikük mennyit tanul. Éppen ezért egyszerre küldöm tanulni őket, legalább így nincs vita, és el se kezdik a "bezzeg a tesó nem tanul" jellegű beszólásuk. A lányom elég szomorúan gubbasztott a szobájában. A legjobb barátnőjét se tudta elérni. Ilyen esős időben maradt a mozi. Gyermekeimmel elmentünk az  Eurocenterbe, ahol megnéztük az "Anyát a Marsra" című 3D-s animációs filmet. A fiam a nézhető filmek közé sorolta. A lányomnak nagyon tetszett, úgyhogy ropogós kacajával támasztotta alá döntésemet: jó volt ezt a filmet választani. A borús idő ellenére derűsen jöttünk ki a moziból. Hazáig a lányom eszmefuttatását hallgattam rólam meg a Mars variációiról.:-))

Duna-parti bringázás

Ma ismét a bringázás volt a favorit elfoglaltság a gyermekeimnek. Irány a Duna-part. A lányom még kagylókat is talált a Duna-parton, majd megjegyezte, hogy most már elhiszi, hogy a barátnője is itt gyűjtötte őket. Majd ábrándosan bámulta a vizet, és a tengerparti nyaralásról nosztalgiázott... A tegnapinál is szebb idő volt. A "Golyós" kisvendéglőig jutottunk el. Ott eléggé letörten konstatálta a lányom, hogy még nincsenek visszaszerelve a hinták, és  a csúszda helye is üresen tátong. Ennek ellenére a csúszdát tartó vasakon mászkált. Hazafelé jövet még több sétáló embert kerülgettünk, és volt aki csípős megjegyzéseket tett a bringázókra, pedig tábla is jelzi a bicikliutat. A motoros betévedőkre meg idejük se volt rászólni, csak a porfelhőt nyeldesték utánuk...

Itt a tavasz!

Ezzel a felkiáltással tepert a szobába a lányom. Látszott rajta, hogy a náthája ellenére ki akar menni. Legszívesebben pihentem volna egész nap. A lányom nem engedte: körbeugrált, kávét hozott nekem, miközben bizonygatta, hogy olyan kinti program-hívogató idő van, és próbáljuk ki bringáinkat, vagy görizzünk. Meg amúgy szorítják a falak ebben a szép napsütéses időben. Az éves tavaszi fáradtság tört ki rajtam, és azon filóztam, hogy a bringát még a liftbe se fogom tudni betenni, annyira gyenge vagyok. Na de hát a két gyermekem ezt is bevállalta, csak menjünk a Duna-partra. Nagy nehezen összeszedtem magam, és a kávé intravénás alkalmazását kezdtem szorgalmazni gondolatban. Ilyen széteső félben voltam, amikor  elindultunk. Szép idő volt, és ténylegesen jót tett a kis mozgás. Nagyon sokan sétáltak a Duna-parton, éppen ezért teljes koncentrálással kerülgette őket a lányom. A fiam külön bringázott, mivel az ő tempója nekünk követhetetlen, a miénk neki meg kész unalom, és minden csak nem sportos mozgás. A lányom ilyenkor teljes gőzerővel tiltakozik, mert szerinte igenis ő teljes erőbedobással tekeri a pedálokat.:-)) A tavasz illata ott volt a levegőben, de a lányom a vízparton már a nyár hangjait vélte felfedezni, a csobogó víz hatására.:-))
Sikerült balesetmentesen megúszni a mai napot, és teljesen feltöltődve értünk haza. A lányom még lefekvés előtt a holnapi programot kezdte kérdezgetni, és már ajánlgatta is a jó kis görizést.:-))

Állatmentes övezet

Végre állatmentes övezet lett a lakásunk! Tegnap este a fiam a csuklyás patkányát odaadta az egyik haverjának, akinek még van egy pár belőle. Gondolom így jobb volt a kisállatnak is, a tapasztalt gazdi megnyerésével. 

A kádat meg kifertőtlenítettem... A lányom el volt keseredve, és hiányolta Hópihét... Azért elbeszélgettem vele is az őszinteség és határai témában. Igen, eléggé elítéltem, hogy a hátam mögött csempésztek be egy patkányt, a tiltásom ellenére. Ahogy észrevettem, a lányom megkönnyebbülten sóhajtott, amikor kiderült az igazság. Azonban nagyon szeretne egy szőrös állatot.... Na erre még alszok egy párat, de patkány kizárva.

Igen, sok gyermek tart kisállatot, és talán egy kis felelősségvállalást és kitartást tudnak tanulni a gondozásuk kapcsán. Nem rossz dolog, de panelben meggondolandó. Ezért is zártam ki egyből a kutya tartását. Felelőtlenség lenne napi kilenc órát egyedül, bezárva tartani a lakásban. Na meg a nyaralási procedúrák is bővülnének egy aktuális állatgondozó "beszerzésével".:-)

"Mélybúvárkodás" versek között:-))

Lányom versmondó versenyre készül. A tanítónő szerint nem lehet mesés verset mondani, mivel azzal mindig nyerni szoktak, ezért külön kategóriában indítják. Nem értettem. A barátnőm versmondó verseny zsűritagjaként nem is hallott külön kategóriákról. Lehet, hogy ez is iskolafüggő? Ezek szerint nekünk felejtősek Romhányi  és Varró Dániel alkotásai. Mit is szavaljon egy másodikos gyermek? Nehéz kérdés, mivel hazafias verset nem, szerelmi költészet kerülendő. Múlt héten bevetettem magam a könyvtárba, ahol találtam kimondottan gyermekverseket. Egy pár órás keresgélés után ráleltem Szép Ernő "Meglátod" című költeményére, ami  a lányomnak is tetszett, és a tanítónő is elfogadhatónak ítélte. Ez már fél siker. A lányom nyerni akar, természetesen első helyezettként. Naponta gyakorolta a vers "előadását", és este már fel is mondta: hibátlanul, teljes átéléssel. Azért emlékeztettem rá, hogy a verseny a fontos.-)) Ahogy elnéztem, nem voltam eléggé meggyőző: még ötször elszavalta a verset a tükör előtt.:-))

Meglátod

A csillagok fölé
repül már az ember,
s lemegy olyan mélyre,
amily mély a tenger. 

És lenn a tengerben
már fotografálhat,
ismerős lesz minden
rejtett növény, állat. 

Mindennap az ember
új csodára ébred,
nem lesz semmi titka
majd a mindenségnek. 

Távolba láthatunk,
távolba hallhatunk,
hosszú lesz az élet,
tán meg se halhatunk. 

A lehetetlent is
szabad lesz remélni;
meglátod, hogy milyen
érdekes lesz élni.

Az adott szó súlya...

Ígéretek, amik lehetnek üres szavak, a kiszámíthatatlanság mezején puffanva, és elszálló porfelhő gyanánt megsemmisülve. Ettől lesz üres az ember lelke, mintegy csendes magányában a kegyelemdöfés.

Tegnap megígérte a fiam, hogy felhív a vizsgája után. Ehhez képest még én se tudtam elérni. Ahogy hazaértem, közölte, hogy le volt halkítva a telefonja, és elfelejtett hívni. A vizsgája nem sikerült, de két hét múlva mehet javítani. Az asztalon hevert a két cserepes virág, amit a húgának és nekem szánt Nőnapra. Nem is értette miért nem tudok örülni a virágnak... Nem értette, hogy a szónak súlya van, és ha megígér valamit, azt teljesíteni kell, Nőnap ide vagy oda. Döbbentem szembesültem ezzel a lazaságával. A másik "alkotása", hogy önként lemondta a matekóráját, anélkül, hogy velem ezt megbeszélte volna.

Hab a tortán csak ezután következett, amikor a fiam "töredelmesen bevallotta", hogy péntek óta egy csuklyás patkánnyal osztja meg a szobáját. Annak ellenére, hogy megtiltottam az állatok behurcolását a lakásunkba. Már nevet is adott neki: Hópihe. Meg is fürdette a kádban, az én habfürdőmet használva. Megtanította úszni, és szerinte annyira cuki volt a habok között, hófehér bundája van és vörös szemével okosan néz, egyedül mosakodik fürdés után, és lesimítja a fülecskéjét, na meg szereti a virslit, és a párizsit. Eddig jutott a fiam szóáradata, amikor úgy éreztem, hogy felfordul a gyomrom, és az esti koplalás már sima ügy lesz ezek után. Irtózok a patkánytól, egértől... Gyengeség fogott el... Nem is értem, hogy tehetett ilyet a fiam. Ráadásul a húgát is beavatta, akivel együtt pesztrálták a csuklyás patkányt. Szörnyű! Az esti fürdőzéseimtől is búcsút mondtam, marad a zuhany...

Megígértettem a fiammal, hogy másnapra eltünteti a patkányát (fotó forrása: http://5mp.eu/kepgaleria_nagyitas.php?azonosito=rottiallateledel&oldalkod=iSQK6XhNrz&kepkonyvtar=&kep=csuklyas_patkany.jpg ), addig be se megyek hozzá. Csodálkoztam is, hogy hétvégén egyedül takarította ki a szobáját, anélkül, hogy mondtam volna. Gondolom, azért, hogy nehogy rátaláljak az ágya alatti doboz mélyén lapító állatra.

Tegnap fel se kellett volna kelnem, inkább átaludni az egész napot, vagy időutazóként a mába szökkenni.

Vizsga öltönyben - nélküle...

Ma angol nyelvből vizsgázik a fiam. Teljes lelki nyugalommal, ahogy ő mondja: "no para". Én helyette is drukkolok. Külön a lelkére kötöttem, hogy a szóbeli vizsgája után hívjon fel, tudni szeretném, hogyan sikerült. Valahol csodálom azt a lelki nyugalmat, ahogy a vizsgák előtt még bekocog a Mammutba, az "576"-ba, ahol az újabb Xbox játékokat veszi szemügyre, majd épp hogy beér a suliba... Eddig minden vizsgája sikerült, lehet hogy csak én tulajdonítok ekkora jelentőséget a számonkéréseknek.

Tegnap késő este említette, hogy ma öltönyben kéne vizsgáznia. (fotó forrása: http://www.origo.hu/itthon/20070507magyar.html)
Te jó ég! Egy fehér inge és egy egy fekete kordnadrágja van ünneplő gyanánt. Remélem, ebben a szerkóban még beengedik szóbelizni. Döbbenten hallgattam, hogy majdnem mindenki öltönyben jár már vizsgázni.

Annak viszont örültem, hogy a fiam "ellenállása" megtört, és most már beleegyezik az öltöny beszerzésébe. Végre! Lassan felnő a fiam, és tudatosodik benne, hogy bizonyos helyekre ki kell öltözni.
Máris megvan a hétvégi programunk: öltönyt veszünk. A fiammal vásárolni nem egy sétagalopp. Semmi nem tetszik neki. Ahogy próbálgat, még a testtartása is kész elutasító, és a "Nézz rám anya, hogy néz ez ki..." kijelentésével csak megerősíti nemtetszését. Mindent megkritizál: az egyik túl bő, a másik túl szűk, vagy a színe miatt hordhatatlan. Eddig a farmernadrág beszerzése is sikerélmény volt számomra, az öltönyé kész örömmámort fog okozni.:-))

Gyermekkori fogyókúra...

A lányom 8 évesen már a "pocakjától" akar megszabadulni. Két hónapja az iskolában orvosi szűrő-vizsgálaton hívták fel a figyelmét, hogy a hasából le kéne adnia... Ez váratlanul érte, éppen ezért egy kicsit meg is ijedt. Addig jól érezte magát a bőrében, de azóta folyamatosan az alakjával van elfoglalva. Tény, hogy nem egy Barbie alkat, de szerintem még a középmezőny kategóriába sorolható. Igen, az jó, hogy szólt az orvos a lányomnak, hogy figyeljen oda étkezési szokásaira, de humánusabb lett volna, ha ezt velem közli - írásban. Egy biztos: ez így hatásosabb volt. A lányom pánikszerűen fogyni akart.

Még mielőtt a koplalások eszement őrületébe csapott volna át - az anorexia, vagy bulimia poklaiba merülve - leültem vele megbeszélni a "fogyókúráját". A sportolást szorgalmaztam inkább, mivel az étkezéseinek a mennyiségéből már nem lehet lefaragni, esetleg a minőséget lehetne átalakítani... A csoki teljes megvonása elég drasztikus lett volna, így a boldogság hormon fő forrását nem akartam kiiktatni étkezési palettájából, csak minimalizáltam a mennyiségét. Lehet, hogy hajlamos a hízásra, ezért jobban oda kell figyelnie étrendjére is, de szerintem ilyen esetekben a sport, a mozgás az, ami helyre tudja billenteni a súlyproblémákat.

Azóta sportol a lányom. Másfél hónapja, heti egyszer "rock and roll"-ra jár (Musztáng SE), és otthon is gyakorolja a rockin tanultakat, mivel az edzőnő szerint fel is fognak lépni. Ez lehetett a varázsszó a lányomnak, mivel a lelkesedése határtalan.
Az alsó szomszédnőm kevésbé lelkes a napi "ugra-bugrától", amit a zongora vad klimpírozása váltogat, de amikor összefutunk, és ránéz a stramm lányomra, mindent "megbocsát".:-))

Széllel bélelt nap:-))

Ma csodálatosan szép idő volt - a szobából kitekintve az ablakon. A lányommal egyből görkorcsolyázni támadt kedvünk. A fiamat gyakorlatilag ki se lehetett mozdítani a szobájából. Szerinte ilyen időben csak aludni lehet, "no kinti sport". Így fogtuk magunkat, és kettesben a lányommal lementünk görizni. Ahogy kiléptünk, már éreztük a süvítő szelet. Pont szemből fújt. Azért végigküzdöttük magunkat a lakótelepen, egyenesen a cukrászdába. Ott megkönnyebbülten - a jó melegben - fogyasztotta el a lányom a süteményét, majd irány haza. A fiamnak is vittük a kedvenc "Fekete-erdő" tortáját. Hazafelé már hátszéllel sikerült gurulnunk. Inkább vitorlázó idő volt. A fanatikus sárkányrepülősök is biztosan örültek a mai napnak. A lányom már ügyesen görkorcsolyázott, jó volt nézni  magabiztosságát. Meglátszott mozgásán a sok korcsolyázás. Már rendesen bele kellett húzzak, hogy ne hagyjon le.  Otthon vigyorogva fogadott a fiam, amikor teljesen átfázva csörtettünk be a lakásba. Igaza volt, nem egy görkorizós időt fogtunk ki, de azért mindkettőnknek jól esett ez a kis mozgás, és már a levegőben éreztük a tavasz illatát.:-)) Remélem, a jövő héten már biciklizhetünk is. 

"Rango"/ küzdelem a filmért

Gyermekeim ma moziba mentek. Elég kalandos délután volt számukra, amíg én a főiskolán négy kávéval próbáltam memorizálni az elhangzottakat (8-17-ig tartottak az órák). Gondolom most a kávé hatására írogatok ilyen későn.:-)) Szóval gyermekeim az Eurocenterbe mentek megnézni a " Rango" című filmet. Még éppen a jegyvásárlás előtt tartottak, amikor bombariadó miatt el kellett hagyniuk az épületet. De hát kitartó a két csemetém, így nem adták fel, és a Mammutig meg se álltak. Ott mákjuk volt. Teljes nyugalom, honolt a plázázók enyhe áramában. Még jegyet is sikerült venniük a kiszemelt helyre és időpontra, és megnézhették "Rango"-t.

Akkor kaptam az SMS-t a lányomtól: "moziban vagyunk". Még szerencse, hogy nem írt a bombariadóról, így nyugodtan ültem végig az órákat. 

Este teljesen felpörögve érkeztek haza. A lányomnak nagyon tetszett a film, a fiam is nézhető kategóriába sorolta (mint általában a jobb animációs kaland-vígjáték filmeket).


Azért rákerestem a filmre a neten, és a rövid lejátszásból ítélve: tetszett, humorosnak tűnt.:-)) Még  a "jól megformált" szereplők is a vígjáték hangulatát idézték.
(film előzetese és a fotó forrása: 

 http://palacecinemas.hu/movie.asp?id=10297982&cin=416&td=2011-03-05&uid=1140ba9645dfbba11d8b5b8dce7ba55a)

Csak egy dolgot nehezményezett a fiam: mozizás után a Saturnból, a "Kinect" konzolos játéktól alig bírta elhozni a húgát. Ezen nem csodálkoztam, mivel a múlt hétvégén egy teljes hátmasszázsban részesíthettem magam, amíg a lányom a virtuális játékokat próbálgatta.:-))

Közösségi hálóktól behálózva

Ma már mindenki a facebookon lóg. Kattintgat, virtuális szíveket küldöz, bökdös, "kommentel", "lájkol" - új magyar szavakat hozva létre.:-)) A fiam is egy facebook fan. Az osztálytársaival mindent ott beszél meg: a beszólások, egymás kritizálásának a harcterepe - a fiam szerint.

Egy dologra tökéletes: nyomon tudom követni a fiam baráti körét, miket lájkol, és nem utolsó sorban egyből le tud bukni, ha a szobájába zárkózik a tanulás leple alá, miközben a másik szobában facebookozva észreveszem, hogy javában kommenteket tesz közre. Na ilyenkor egyből közbeszólok, és üzenő falán máris ott virít az anyai üzenetem: "Tanulj!!!" Ez tegnap este se volt másként. 

Igen, becsörtethetnék a szobájába is, de egy laza kézmozdulattal ki tudja kapcsolni a monitort, ami máris a sötétség diszkréciójával pihen az asztalon, miközben a könyvei fölé hajolva tetteti a tanulás műveletét. Eddig ez így játszódott le. Csak az volt a kirívó, hogy enyhe szürkület uralkodott a szobájában...

A fiam osztályfőnöke külön felhívta a figyelmünket, hogy ha otthon maradnak a gyermekeink betegségre hivatkozva - amit az orvos alá is támaszt - azért figyeljünk, hogy legalább ne küldözgessenek a facebookon üzeneteket osztálytársaik mobiljára, akik éppen akkor írják a felmérőket.

Igen, sok információt be lehet gyűjteni a facebookon. Ezek után nem csoda, hogy a közösségi hálók behálóznak, de legalább van mibe kapaszkodnunk, stabilitást keresve az információk áramlásában.
A humorral átitatott bejegyzések a fiam kedvencei. Íme az egyik, amire felhívta a figyelmem:

http://roflnet.blog.hu/2010/09/25/ha_a_tortenelmi_hiressegek_facebookoznanak?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=twitter&utm_campaign=blhshare 

Drámajáték

A lányom egyik kedvenc délutáni foglalkozása a "Meseerdő játékos drámaklub" drámajátékai  ( http://www.johelymuhely.hu/ ). Már két éve aktívan részt vesz rajta. Alig várja a szerdákat, mikor belemerülhet a mesék birodalmába. Észrevettem, hogy a drámajátékok után mindig kiegyensúlyozottabb, mintha az iskolában felgyülemlett feszültségektől megszabadult volna, mintegy "kijátszva magából". Szókincse is fejlődött, és a fantáziája szárnyal. Kihívásnak tekinti a rögtönzéseket, és az a bizonyos "lámpaláz" is eltűnt: játszik a színpadon (évadzáró kiselőadásokkal búcsúznak).

Igen, és már most várja a drámatábort, mivel a tavalyiból sok kellemes élményt "őriz".:-)) Még mindig emlegeti a tábori drámajátékokat, a festéseket, amik külön nagy hatással voltak rá. Itt tanult meg különbséget tenni a portré és arckép között. A szénnel készített portrét a mai napig őrzi, nemcsak a rajzot látva benne, hanem a rajzolás által kapott élményt, az akkori alkotás-hangulat meseszerűségét.

Az osztályából csak ő jár a drámaklubba. Érdekes volt egy pár szülő véleményét hallani, akik meg voltak győződve, hogy a drámajáték az színjátszás, és fölösleges a gyermeknek. Igen, nagyobbaknak van külön színjátszó kör is, de szerintem ott is sokat tanulnak a gyermekek: önkifejezést, átélést, mind olyan humános dolgot, amit kötelezően is taníthatnának az iskolákban. Ráférne a társadalmunkra egy kis empátia.

Vívódás

Már megint a húsvéti wellnessezésről beszélgettem a fiammal.

Tegnap este határozottan kijelentette, hogy nem akar velünk jönni Galyatetőre (fotó: Hunguest Grandhotel Galya), mivel a haverjaival szervezett programokat.

Megértem, hogy már lassan el kell engedjem, de mégis.... Lelki  terrorral vádolt, amikor közöltem vele, hogy inkább itthon  maradunk mindannyian, ha ő nem akar jönni. Ezt zsarolásnak fogta fel, miközben én csak őt féltem. Szerinte kínos lenne neki, ha miatta nem mennénk el kikapcsolódni, feltöltődni. Ha meg eljönne, nem érezné jól magát, de természetesen, ha akarom jönni fog, mivel nem szeretné, ha miatta mondanánk le a pihenésünkről. A "22-es csapdáját" emlegette....Ha belegondolok én is ezt éreztem volna a helyében. Már megint ez a kettősség. Megértem az önállóságra való törekedését, mégis kontroll alatt akarom tartani - folyamatosan. Vívódok. Azért hosszas beszélgetésünk eredményeként, már barátkozok a gondolattal, hogy a fiam nélkül megyünk wellnessezni. Érdekes dolgokat mondott még a kiegyensúlyozottságról, és figyelmembe ajánlotta a keleti kultúrát. Vigyorogva mondta, hogy nem a Közel-Keletre gondol.:-)) Úgy veszem észre, hogy kénytelen leszek belevetni magam a "ying-yang" világába, hogy jobban tudjam megérteni a saját fiamat.:-))

Azért örülök, hogy a fiammal való kapcsolatom lehetővé teszi, hogy bármilyen problémáját meg tudjuk beszélni.

Speciális óra

A fiam iskolájában ma speciális órát tartottak. Fura dolgokat mondott a fiam az állítólagos "pszicho-mókusról", aki a mélylélektani búvárkodásról tartott előadást, külön kiemelve a helyes életmódot. Szerinte csak akkor érzik a gyermekek, hogy kicsúfolják (külső hibák miatt) a társaik, ha nem fogadják el önmagukat, és ezáltal úgymond kilógva a sorból, provokációs felületet nyújtanak a többségnek.  Egy másik gondolata is érdekes volt számomra, miszerint az áldozat rossz kisugárzása miatt kerül olyan kellemetlen helyzetbe, hogy megtámadják. A kedvencem: a támadó szeretethiányban szenved....Tessék, már mozizva látom magam előtt, hogy a támadónak homlokpuszit adok.:-)) Lehet hogy döbbenten elfutna. Olyan támadást vélne felfedezni a gesztusban, amivel nem tudna mit kezdeni.:-)) És itt következett a "pszicho-mókus" túllövése a célon: szorgalmazta az egyformaságot, az egységet...Hm. Érdekes hozzáállás. Hol marad az egyéniség? A diktatúra szele csapott meg. Szerintem a nagy kamaszokat is. Szünetben alkalmuk volt megbeszélni az elhangzottakat, és senki nem értett egyet az "oktató"-val. Gyanakodni kezdtem: lehet, hogy épp ezt akarta elérni? Tartson össze az amúgy széthúzó osztály? Ha ez volt a célja, jó irányba indult el. Minden esetre egy olyan témát dobott fel, amiről a kamaszok ok-oksági fejtegetésbe kezdtek. Megindult az eszmecsere közöttük, és nem az egymás iránt érzett gyűlölet tölti be iskolai életük. Már ez megérte. Remélem, tart még egy-két órát nekik.

Nyílt órák

Ma nyílt órák voltak a lányom osztályában. Magyar (olvasás) meg matematika órákra lehetett beülni a szülőknek.

Olvasás órán Móra Ferencről beszélgettek a gyermekek, majd öt fős csoportokat alkotva drámajáték formájában el is játszottak egy rövid kis jelenetet a "Nagyapó" című olvasmányból. A lányom teljes átéléssel lopakodott a tábla előtt, míg az egyik csoporttársa mozdulatlanul állt mellette. Mi szülők, már azt hittük, hogy a kisfiú nem éli bele magát a szerepébe, és a tanítónő is a produkcióját várva kérdezte meg tőle, hogy ő kit is alakít a történetben. Máris jött a frappáns, rövid válasz: "Én vagyok a kályha!"- felkiáltással. Derültség suhant át a termen. Jó volt nézni a gyermekeket, ahogy rögtönöztek, maguk között osztva ki a szerepeket.

A matematika órán egymást hívhatták ki a táblához a feladatokat megoldani. A tanítónő kérésére egy fiú egy lány megosztásban. Itt a matematika tudásuk mellett még plusz információt is szereztünk az osztálytársi kapcsolatokról. Minden egyes név elhangzása után lehetett hallani a gyermekek sustorgását: "Mert szerelmes belé, azért választotta". Végigmosolyogtuk a matematika órát. Voltak szülők, akik még be is kapcsolódtak a feladatok megoldásában, segítve gyermeküknek. A tanítónő "irgum-burgum"-ja tartotta vissza őket, hogy leírják csemetéik helyett a jó megoldást.

Nagyon érdekesek voltak az órák és színesek. Azon túl, hogy meghallgattuk mit tudnak a gyermekeink, az érzelmi kapcsolataik szövevénye is feltárult előttünk.:-))