Csillebérci kalandozás:-))

 

A Csillebérci Kalandpark (http://www.kalandpalya.com/) jó kis kalandozás gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. A lányomnak ez az egyik kedvence, ahol igazán ki tudja mászni magát. Ide is inkább a barátnőjével szeret járni, és teljes lendülettel másznak, gördülnek egymás nyomában. A különböző nehézségű pályákat kihívásnak veszik, és mikor már közelítenek a fák lombkoronái felé, akkor szokta mondani a lányom, hogy "tériszonya" van.:-)) Ezt már csak olyan "lányos" megnyilvánulásként használja, mivel mászik is tovább határozott fogásokkal, még a lába se remeg.:-))

A fiamnak is "nagyon bejön" ez a szórakozás, habár már inkább a haverjaival jár el ilyen helyekre is. Mikor még velünk jött a fiam mászni, alig bírtam lecsalogatni a fák magasan kiépített pályáiról, talán ezért is maradt meg bennem, hogy inkább a zárás előtti utolsó csapatban indítottam a lányom...:-))

Csillaghegyi strandolás

Ma voltam első alkalommal a Csillaghegyi strandon. A lányommal kettesben fedeztük fel a strand fenyőkkel beültetett zegzugos útjait, meredek lejtőit. A kis nyaralóházak elhagyatottan lapultak, de a még romos épületeken is látszott, hogy valamikor nagy nyüzsgés lehetett itt. Maga a strandrész tetszett, a szobraival, kis vízesésével, ami a sziklából tört elő. A parányi tavacska is meghitt hangulatot sugallt. A lányom is jól érezte magát, és a medence eléggé hideg vizében úszkált. Kevesen voltak a strandon, és a nagy medencében öt emberke tartózkodott a lányommal együtt. A partról figyeltem csemetém kartempóját, amikor megszólalt mellettem egy derűs bariton: "csak németek csobbanhatnak ennyire hideg vízbe".  

Mosolyogva eltűnődtem lányom esetén, amikor még alig totyogósként kivittem a Római strandra. Ott a medencék vizének hőfoka meleg, de nem bírtam a gyermekmedencébe becsalogatni. Folyamatosan a lábmosó jéghideg vizében pancsolt, és fetrengett. Már akkor is inkább a hideg vizet favorizálta.:-)) Az elején megpróbáltam rávenni a meleg vizű gyermekmedence használatára, de egy idő után feladtam. Rezignáltan álltam a lábmosó kétes tisztaságú vize mellett, amiben a lányom lubickolt. A strandolók felháborodó tekintete perzselt, hogy "hogyan is engedem meg ezt a gyermekemnek.." Azért volt egy-két szülő, aki mosolyogva nézett ránk, és megértő tekintetében szinte látni lehetett, hogy hasonló "adottságokkal" rendelkező gyermeket nevel.:-)) 

Jól telt a mai nap, annak ellenére, hogy kihagytam a csobbanást, de röplabdáztam a lányommal. Azért napoztunk is, és lazultunk - ezt azért inkább én tettem -:-))

Ahogy hazaértünk, máris indultunk bringázni a Duna partra. Oda a fiam is eljött, mivel már hiányzott egy kis mozgás neki is. Természetesen a lányommal bringázok egy tempóban, a fiam meg száguldozik a bringáján.

Mire hazaértünk már sötétedni kezdett, de azért a lányommal még lementünk egyet röplabdázni. Jól esett ez a mozgás is, és megbeszéltük, hogy esténként ezután lemegyünk röpizni, kosarazni, egy kicsit mozogni. 

Ahogy most elnézem a nyugodtan alvó lányom, ahogy enyhe mosoly húzódik meg szája sarkában, csak arra tippelhetek, hogy sok szép élménnyel lett "gazdagabb".:-)) 

Tábor - kavalkád

Befejeződött a lányom tábor-kavalkádja. Hat hetes táborozása után már kissé fáradtan várta a nagyival töltendő heteket. Elég nehéz a hosszú nyári szünetet megoldani a gyermek-elhelyezés szempontjából. Na és akkor jönnek a táborok. Még csak a napközis jellegű táborokat favorizáltuk, talán jövőre az "ottalvós" egy hetes tábort is kipróbáljuk...csakis barátnővel. 

Az iskolai táborral indítottuk a nyarat, aminek az előnye az ismerős gyerekek, a tanítónő, és nem elhanyagolható szempont az ára sem, ami csak az ebédbefizetést foglalja magába. Élménydús volt a Pünkösdfördői strandolás, a közös játékok, kézműves foglalkozások. Büszkén hozta haza a lányom az általa készített tűpárnát. Boldogan újságolta, hogy végre megtanulta a pelenkaöltést, és még meg is dicsérték alkotását.:-)) 

A következő héten drámaszakkör táborba ment a Hajógyári szigetre. Ez az egyik favorit. Tavaly is volt, és már nagyon várta. Családias környezet, ami tele volt drámaszakköri foglalkozásokkal, strandolással. Délutánonként festettek, rajzoltak. Tetszett a lányomnak, hogy sok pozitív megerősítést kapott alkotásait illetően. Igen, sokat jelent a gyermekeknek, ha a jó dolgokban megerősítést kapnak. Boldogan hozta haza a tábori alkotásait, amiket gyurmaragasztóval fel is tettünk a szekrény oldalára. A "furcsa ház" gipszalkotása is egy szép emlék, visszaadja a tábor hangulatát, és feleleveníti az ottani emlékeket. Na és ott van a csúszdapark is, ahova naponta kimentek játszani egyet.
http://johelymuhely.hu/ 

Következett a rocky tábor. Több rocky táncfigurát tanult, és a tábor utolsó napján előadást tartottak a gyermekek. Nagyon ügyesek voltak, és látszott, hogy az az egy hét is összekovácsolta a kis csapatot. Szóval itt a lányom "átrockyzta" a hetet. Tetszett is neki a temperamentuma miatt.

Na és ezt követte az úszótábor, ami az ismerős úszóoktatónő miatt volt a nyerő, mivel ő a lányom egyik kedvence. Évek óta ismeri, még ovis korából. Jó volt feleleveníteni az úszás tudását, és még új úszásmódok kipróbálására is jutott idő. Tetszett a zárt uszoda és a kis létszámú csoport. Egy délelőtt a Görzenálba mentek, hogy egy kissé megtörjék az úszás netalán már monotonnak tűnő rendszerét. Na erre külön készült a lányom, mivel nagyon szeret görizni. Ahogy elnéztem a Görzenál lejtőit egy kissé aggódva vártam a délutánt... Ez is egy szuper hét volt a lányomnak, és külön pozitívum, hogy megnyerte a rajzversenyt. Alkotását fel is biggyesztette a szekrénye falára..-))

http://www.amobauszoiskola.hu/uszotaborok.php

Következett a ZOO tábor. Ide már a barátnőjével ment. Itt a kaland kiegészült a barátsággal, a közös játékkal. Sok mindent tanult az állatokról: hogyan lehet megállapítani egy teknős életkorát, hogyan kell etetni a makit. Na erről sokat mesélt, ahogy a maki megfogta a kezét, az etetés közben. Végül utolsó nap a cirkuszba mentek. Csivitelve mesélt a vízicirkusz csodáiról, és kifejezetten kérte, hogy még egyszer megnézhesse ezt az előadást. Hm. Kíváncsivá tett, ezért megígértem, hogy a nyáron besorolunk egy cirkuszi programot.

http://www.jatek-mester.hu/?content=allatkert&subcontent=taborok&subsubcontent=zoo

Eljött az utolsó táborozási hét is, ahova szintén a barátnőjével ment: a Dagály strandi úszótábor. Elég esős időt fogtak ki, de a meleg vízben való úszás nem akadályozta meg a jó hangulatot. Itt minden nap göriztek is. Utolsó két nap a gördeszkázást is kipróbálták. Megtanulta a "piruettet" a gördeszkával. Hm. Lesz miért aggódnom.... Nem elhanyagolható a vízből való mentés oktatása, amit a lányom feltétlenül be akar mutatni rajtam a következő strandolásunkkor.:-))

http://www.jafcsakpeter.hu/portal/news.php

Most ahogy elnézem a lányom, tele van élménnyel, kikapcsolódott, és már kezdi emlegetni az iskolát. Remélem sikerült feltöltődnie az iskolai tanévre.

Íme a drámaszakkör táborban alkotott "művei":

Csónakázó délután

 

 

Ma délután a barátnőmmel csónakázni vittük lányainkat. Igazi csajos délutánt csaptunk. A lányaink eveztek a városligeti csónakázó tavon - http://www.metropol.hu/cikk/734146 - ami tele volt modern műalkotásokkal. Kihívás volt kerülgetni őket, közben a többi csónakázóra figyelni, és összehangolni a jobb- és a baloldal felé evezés technikáját. Megnyugtatóan hatott rám a mindössze 60 cm körüli vízmélység.:-)) Voltak akik kényszert éreztek a műalkotások megérintésére, amit az őr harsány kiabálása zavart meg. Sok mosolygós arcot konstatáltam a billegő csónakok zegzugos forgatagában. Kellemesen laza délután volt, és az egy óra csónakázásnyi idő szinte elröppent. Jó volt hallgatni lányaink ropogós nevetését. Azért a "szobrokat" is megcsodálták.:-))

Élményváros és kuszaságok

Egy kissé kezdek szétesni itt, a vizsgaidőszak közepén. Ráadásul még a fiamra is kell fókuszáljak az előrehozott info érettségi és vizsgái miatt. Közben a lányom is igényli a délutánonkénti és hétvégi programokat. Kezdem észlelni a fejem felett összecsapó hullámok vad moraját, miközben a tanulásra összpontosítok.

Ilyen állapotban leledzve valósággal a víz is kiver a szülinapi meghívóktól. Természetesen elmegyünk, ahogy a múlt vasárnap is Dunakeszin voltunk a lányom iker osztálytársai szülinapi zsúrján. Mindezt az "Élményvárosban" szervezték: http://www.elmenyvaros.hu/. Szuper volt minden, és a három órán át tartó játszás után a gyermekek kihozatala fél óránkba telt, nekünk szülőknek. Minden gyerek maradni akart még, hisz egy nagyon jól felszerelt játszóház: a légváraktól a trambulinokig, mini golfpályáktól a mászófalig, amit gyermek el tud képzelni, minden ott van. Na és az a rodeó-bika volt az egyik favorit. Számomra pozitívan csengett, hogy nem kellett ott maradnom, és kinn az autóban legalább olvastam a tananyagot.

Hazafelé menet szembesültem a ténnyel: női intuícióm segít a tájékozódásban. Autópálya: Nyíregyháza kontra Esztergom elágazás. Rádöbbentem, hogy nincs kiírva: Budapest. A gyengébbek kedvéért.... Megálltam középen, a fehérre felfestett sávokon. Töprengtem a helyes út kiválasztásán, miközben az autók céltudatosan haladtak el mellettem. Ráérzésre Esztergomot választottam.:-)) Sikerült hazaérnem.:-)) Még hogy nincs női megérzés!:-))

Anyák napja:-))

Tegnap reggel a lányom ahogy felébredt az Anyák napi köszöntőjét kezdte el szavalni, majd átnyújtotta az iskolában készített meglepi ajándékát, egy tűpárnát és a kis köszöntőt: 

"Messze sodorhat tőled az élet,

Mégis mindig gondolok reád.

Magammal hordom szent örökséged,

Megőrizem arcod mosolyát."

Máris ünnepi hangulatban leledzett, és szorgalmazta, a mozidélutánt, mintegy Anyák napi programot. Majd még elmondott egy pár verset, elénekelte az "Orgona ága" című éneket is, amit még ovis korában tanult, de szerinte ez a legszebb dal - nekem - a mai napon.:-)) 

A fiam dél körül kóválygott ki a szobájából, álmos ölelést kaptam tőle Anyák napjára, és jó ötletnek tartotta a mozizást.:-)) Csak este vallotta be, hogy meg is feledkezett az Anyák napjáról, csak reggel félálomban hallotta a húga produkcióját. Szóval igazi pasi a fiam. Tapasztalataim szerint a legtöbb  férfi időszaki memóriakiesést szenved az ünnepi alkalmak számadásánál. Olyan mint névnap, szülinap: az teljes amnézia... És még az a sok többi ünnep...:-))

Délután a lányommal és barátnőinkkel megnéztük a "Rio" című filmet. Na ez a film nekem is nagyon tetszett. A humoros jelenetek egymást követték, kész felüdülés volt e borús napon. Érdemes volt megnézni.

A fiam a "Thor" című filmet nézte meg. Neki is nagyon tetszett, és este olyan Anyák napi bónuszként otthon megnéztem én is. Máris tudom, hogy ezt moziban is látni akarom. Kíváncsi vagyok a 3D nyújtotta élményre.

Szombati "élmények":-))

Tegnap reggeltől estig a főiskolán voltam, és próbáltam figyelni az órán elhangzottakra, miközben a gyermekeimre gondoltam, hogy hogyan is fogják átvészelni a napot. Este nyolckor már teljes agymosással vergődtem haza, és a vizsgaidőszak neurotikus tüneteit kezdtem érzékelni magamon. 

Otthon teljes nyugalom fogadott, csak csemetéim történeteit hallgattam végig, amit le se tudtam reagálni kimerültségem miatt. 

A gyermekeim Hajógyári szigeti bringázása és majálisozása mellett a fiam Critical Mass részvétele csak hab volt a tortán. ( fotó forrása: http://extremesportok.hu/hirek.php?id=72 )

A fiam meg is javította bringáját a haverjánál, hogy tudjon részt venni a Critical Masson. Lassan már kész felnőtt. Megkönnyebbülve konstatáltam, hogy elég talpraesett ahhoz, hogy ne kelljen mindennel szerelőhöz futnia. Ahogy elnéztem elég fáradt is volt a sok bringázástól. Végre! Éjjel nem kell ellenőrizzem, hogy ne hajnalig lógjon a neten.:-))

 

A lányomon látszott, hogy jól érezte magát, ezt tanúsította csivitelése a sumo birkózásáról, ahol egy kilencéves nagylányt győzött le. Nem is értettem hogyan jutott el odáig, hogy ő birkózzon. Értetlenül hallgattam, hogy mindez egy majálison történt, ahol különböző programokon lehetett részt venni, és ez volt a "sportolási lehetőség" ...

Mindehhez már túl fáradt voltam. Mosolygós arca és színes pillangós arcfestése jelezte, hogy szuper napja volt.:-))

Intuíció

"Bank". Mikor ezt mondta a fiam, nem is értettem, hogy hova is akar menni. Majd mikor magyarázni kezdte, hogy ez egy bulizós hely, hát a net elé ültem. Döbbentem olvastam a négy emeletnyi szórakozóhelyről:

http://www.budguide.eu/bank_dance_hall-budapest-hu 

Aggódva engedtem el a "Bankba" tartott szülinapi buliba. Gondoltam, hogy még belefér a tavaszi szüneti lazításba. Este tizenegyig voltam fenn, amikor "megnyugodtam". Olyan hetedik érzékkel tudatosult bennem, hogy semmi gond nem lehet, és nemsokára hazajön a fiam. Elaludtam. Reggel riadtan ébredtem, és egy kicsit olyan fura volt, hogy meg se vártam amíg hazaért, olyan kettősség volt bennem.... A fiam meg békésen aludt a szobájában. Gondolom lábujjhegyen osont be, nehogy felébredjek, és számon kérjem esetleges késését. Fura dolgok ezek a megérzések. 

Másnap délután bringázni ment a haverjával. Erdei utakon tekertek. Gondolom a fiatalságuk vadságával mindent beleadtak. Ki is durrant a bringa kereke. Azért megoldotta problémáját: az egyik közelben lakó haverjánál hagyta a bringáját hétvégéig. Addig kicseréli a belsőt. Igen, aznap este volt egy rossz előérzetem, mintha történt volna vele valami. Gondolom ez a szülői intuíció. Mikor már kezd "leválni"  a gyermek, akkor fejlődik ki ez a megérzéses dolog a szülőben.:-))

Gondolom a jövő héten már megint a szülői megérzéseimre hagyatkozhatok aggódásaimat tekintve, mivel a fiam két napig tartó,  kötelező osztálykiránduláson fog részt venni  Sopronban.

Húsvéti kiállítás

 A Mezőgazdasági Múzeumban érdekes volt a húsvéti kiállítás: kis játékkal összekötött ismeretterjesztés. 

( http://www.mezogazdasagimuzeum.hu/article.php?article_id=395 )

Számos információt nyújtott a húsvéti szokásokról, eredetéről, kialakulásának körülményeiről. Ki lehetett próbálni a különböző tojásfestési technikákat is. A lányom a karcos és a viaszos tojásdíszítést részesítette előnybe. Csuhéból és tojásból nyuszifejet készített, majd a nemezelés technikájával virágot alkotott. A mézeskalács nyuszi díszítése már laza foglalkozásnak számított, és mire hazaértünk már csak a nyuszit tartó pálcika maradt meg emlék gyanánt, a nyuszit bepuszilta..:-)) A lányomnak nagyon tetszettek a kézműves foglalkozások. Otthon boldogan jegyezte meg, hogy számára így volt kerek a Húsvét. :-))

Karcolásos tojásdíszítés

Viaszos tojásdíszítés

Nemezelés

Nemezelt virág

Csuhéból készített nyuszifej

Itt a Húsvét!

Ezzel a felkiáltással költött ma reggel a lányom. Tele volt zsibongással, ahogy kialakította a nyuszi sarkot az általa készített díszekkel. A tojásfestés volt a nap csúcspontja. Izgatottan készítette a hímes tojásokat. Hagymahéjjal festettük, a zöld levelekkel díszített, harisnyába kötözött tojásokat. Már ügyesen, egyedül is alkotta őket. Ahogy elkészültek, gyönyörködött bennük. Már most aggódott, hogy vajon ki fogja meglocsolni, és a tavaszi szünet után az osztálytársai még meglocsolják, vagy a feledésbe merül. Ahogy elnéztem, szereti az ünnepeket, a készülődés varázsát. Hangulatot is tud teremteni, ünnepi légkört. Mindezek ellenére holnap azért meg akarja nézni a Mezőgazdasági Múzeumban a húsvéti kiállítást. Szerinte ez által lesz igazi a Húsvét.:-)) 

A fiamat inkább a holnapi szülinapi buli sarkallja ünnepi hangulatra. Érdekes, hogy régebben őt is ennyire lázba hozta az ünnepi készülődés, de most már nem tulajdonít akkora jelentőséget. Átalakult az értékrendje.....

Ünnepre hangolva

Gyermekeim egyik kedvence a tavaszi szünet. Már nekem is kezd tetszeni, mivel elég nagyok ahhoz, hogy ketten töltsék a napjaikat, és nem kell szabit kivennem. 

Tegnap moziba mentek csemetéim, a "Hopp" című filmet nézték meg. Igazi húsvéti ünnepre hangolódtak általa.:-))

A fiam külön elismerést is várt, mivel szerinte neki megerőltetést jelent  ilyen filmet nézni a húgával, mert agyilag lelombozódik..:-)) A lányomnak nagyon tetszett a film, és külön ünnepi hangulatban leledzett a névnapja miatt is. Este felköszöntöttük, és aranyosan ragaszkodott, hogy ő kínáljon süteménnyel, mint a "nagyok". Természetesen gyertyafényes sütievést rendezett. Örült az ajándékainak is, a most aktuálisan közkedvelt "bulimanóknak" meg a könyvnek. Este már neki is fogott olvasni, és ahogy elnéztem, a könyv volt a favorit ajándék.:-)) 

Azért lefekvés előtt még megjegyezte, hogy most már igaziból a Húsvétra készülődhet, a "szép névnapozása" után.:-))

Csak orvoshoz ne!

Tegnap, épp ahogy letelt a munkaidőm, telefonált a lányom tanítónője, hogy ne ijedjek meg, de egy kis baleset érte a lányom, és jó lenne minél előbb odaérnem. Na, ettől a "ne ijedjek meg"-től vert ki a víz. Ilyenkor mindig a legrosszabbak jutnak az eszembe. Hiába jött utána a magyarázat, hogy csak a fejét ütötte be, és csak egy kicsit vérzett, meg eszméletvesztése sem volt. Siettem a suliba, majd onnan rögtön a sebészetre mentünk. Ott megvizsgálták, majd röntgenezték. Szerencsére ténylegesen csak egy kis fejsérülése volt, nem kellett összevarrni, és a röntgen sem mutatott ki elváltozást. Így már nyugodtabban mentünk haza, és a három órás várakozással tarkított orvosi ellátás is a feledésbe merült. Mindez így a tavaszi szünet előtt, az utolsó tanítási napon történt. Remélem, már abbamarad az orvosokkal való találkozásom, és legalább egy évig nem kell konzultálnom velük. 

Amúgy érdekes a törvény is, a beteg gyermekkel táppénzre kényszerülő szülők részére, mivel csak a gyermek 12 éves koráig igényelheti a szülő a "gyáp"-ot. Természetesen a "gyáp"-os napok mennyisége is korlátozott, összefüggésben van a gyermekek életkorával

• 0 - 1 éves korig korlátlan,
• 1 - 3 éves kora között 84 nap/év,
• 3 - 6 éves kora között 42 nap/év,
• 6 - 12 éves kora között 14 nap/év.

Itt érdemes tudni, hogy nem naptári évről van szó, hanem a születési dátumtól számított egy évről. 14 évesen mehet a gyermek egyedül orvoshoz, addig a szülőnek el kell kísérnie. Szóval a gyermek 12 - 14 éves kora között a szülőnek szabadságot kell kivennie, hogy orvoshoz tudja vinni kamaszodó sarját.

A fiam 13 éves korában szembesültem ezzel a problémával, amikor gyanútlanul vittem el a gyermekorvoshoz, majd szabadságot vettem ki, hogy otthon ápolni tudjam. 

Emlékszem, ennek hatására pánikszerűen vitaminokkal tömtem a fiam, miközben a misztikus keleti kultúrák felé kacsingattam, hogy valamivel ki tudjam védeni a gyermekbetegségeket.:-)

Idegtépő szülői

Tegnap a fiam iskolájában voltam szülői értekezleten. Kész maratoni nekifutás volt. 

Jövőre lesz végzős, és az volt a tapasztalatom, hogy a szülői inkább a befizetések mennyiségéről szólt, a frakk kölcsönzéséről, a tánctanár fogadásáról, a szalagavató bálról, mint a tanulásról. Egy kissé döbbenten szembesültem a fontossági sorrenddel, miszerint a szeptemberi osztálykirándulásról egy órát hallgattuk az infókat, de a matek érettségi fontossága egy mondatban megoldódott. Igen, hőbörögtem: magamban. Szeptemberben egy hét tanítás után elutaznak öt napra Lengyelországba. Ahogy visszajönnek megírják a matek felmérőt. Gondolom más iskolákban is nagy fontosságnak örvend a ballagás, de már egy kissé túlzásnak tartom. Mintha nem a továbbtanulásra koncentrálnának, hanem az iskolai évek úgymond "lezárására". Mintha a 12. osztály kimondottan csakis a ballagásról szólna. Mint érettségi vizsga csak a tudat mélyén lappang valahol... Nem értem. Már megint ez a sok külsőség a belső értékek mellőzése mellett.

Miközben agyilag aszalódtam a szülőin, érkezett az SMS a fiamtól: a lányomat kivette a suliból. Máris türelmesebben hallgattam a sok hozzászólást a kosztümök színéről. De megint jött egy infó, amitől padlót fogtam: kötelező a frakk, de ha a gyermekünk mégse akar táncolni a szalagavató bálon, senki nem kötelezheti rá. Nem is értettem. Ha nekünk szülőknek kötelező mindent "beszerezni" a ballagásra, akkor szerintem az a minimum, hogy a csemetéink táncoljanak. Már megint azt éreztem, hogy a gyermekek kezében van az irányítás, és most erre még az iskola is rábólint.

Az önállóság jegyében

Lassan már egy hete betegségek szövevényes útját járom. Magas lázzal kezdődött, és az Algopyrin hatására, most már mint Pöttyös Panna agonizálhatok az ágyban.
Legalább nincs lázam, de a gyógyszer kiváltotta allergiás bőrkiütéseim miatt kálcium pezsgőtablettát szedek.
Áttanulmányoztam a kálcium mellékhatásait: vesekő. Kész hipochonder leszek lassan: magam előtt látom a születendő veseköveim.

A vérképem horrorisztikus, úgyhogy a dokim tanácsára ma ismét laborral kezdtem. Hétfőn kapom meg az eredményt. Addigra lesz időm mindenféle betegség-tüneteket keresnem magamon... 

A gyerekeim döbbenten figyeltek, mivel még nem láttak ilyen állapotban. És csoda történt. Mindent csak egyszer kellett mondanom, elég volt suttognom is, és rögtön megcsinálták: a tanulástól az esti fürdésig. Máskor néha úgy érzem, hogy a falaknak beszélek, de most "súlya" volt szavaimnak. Sőt még bringázni is elmentek kettesben, hogy csendben tudjak pihenni. Aggódva pihentem. 

Szóval önállósodtak a gyermekeim. Ehhez le kellett betegednem, hogy szembesüljek a ténnyel: mindent meg tudnak oldani, csak eddig én nem engedtem ennyire kibontakozni őket.:-))

Szombati "futam"

Vannak napok, amikor úgy érzem, hogy klónoztatnom kéne magam, hogy mindent meg tudjak oldani. Jó lenne egyszerre két helyen lenni, amíg egyik felem gyermekeimmel lenne, addig a másik az otthoni házimunkát végezné. A tegnapi nap se volt kivétel. A délutáni szülinapra készülődött a lányom, és a focis kártyák beszerzését szorgalmazta ajándék gyanánt. Míg a hétvégi főzés "útvesztőit" róttam a konyhában, és valami újat igyekeztem alkotni, azon tűnődtem, hogyan tudnám az ajándékot megvenni, takarítani, leckét írni a lányommal és végül a szülinapra érni. Már lassan a hullámok összecsapását éreztem a fejem fölött, amikor eszembe jutott a göri. 

Igen, görkorcsolyával mentünk ki a lányommal ajándékot venni. Jól esett ez a kis mozgás, és a lányom is levezette túltengő energiáit. 

Sikerült focis kártyát találnunk, és egy jó ötlettel is szembesültem. A közösségi házban bababörzét tartottak, ahol mindenféle használt dolgokat árultak. 

Rákérdeztem a lányomra hogy nem lenne kedve eladni megunt játékait. Lassan már csak én veszem elő a plüss állatait, és porolgatom őket, nehogy bemolyosodjanak... Tetszett neki az ötlet, sőt ha a barátnőjével jöhetne árulni még inkább. Az óvodának való ajándékozásukat is elfogadhatónak ítélte. Végre! Sikerül megszabadulnom a sok "porfogótól"!

A szülinapon jól érezte magát a lányom. Megint húsz fölötti gyermeklétszám volt az otthon szervezett zsúron. Mikor érte mentem, csak úgy zsibongtak a gyermekek, és a tetőfokán volt a hangulat is. Látszott, hogy mindenkinek tetszett ez a szülinapi buli. 

Ötletes volt az anyuka részéről, hogy lufikat kötött ki az "útvonalon", így könnyedén megtaláltuk a házuk.:-))

Suligála

Végre elérkezett a Suligála napja. Ma délután kezdődött a műsor, és a lányom izgatottan készülődött. Szeret "rivaldafényben" lenni, és ezért a szerepléseit kifejezetten várja, a színpad varázsa elragadja, a lámpaláz fogalmát hírből sem ismeri. 

Osztálytársaival teljes mértében beleélték magukat a charleston táncolásában. Helyesen állt a fejükön a cilinder, a csokornyakkendőről nem is beszélve. A szereplésük után izgatottan futott hozzám a lányom, és rögtön magyarázni kezdte, hogy mi fog következni, ki az akit "jól nézzek meg", mert profin tud táncolni.:-))  Igen, volt egy-két profi táncos, akik mozdulatain látszott, hogy nem csak az iskolai gálákra készülnek. A lányom lenyűgözve figyelte őket... Az utolsó szereplők a nyolcadikosok voltak.
A fiam meg döbbenten nézte, ahogy a fiúk szoknyában balettet adtak elő. Nem érezte humorosnak, számára nem volt poénos, inkább megalázó szituáció volt a szereplőkre nézve... Szerinte nem kötelezhetik a fiúkat, hogy bohócot csináljanak magukból. Hm... Eszembe jutott, hogy amikor a fiam iskolájában szervezték az iskolai gálaműsort, osztálytársaival nem vállalták be a salsa táncolását, mivel túl nőiesnek találták, és a tanárok nem is kötelezték őket a szereplésre. Kíváncsi vagyok, hogy itt a srácok vették a poént, és baletteztek a szoknyácskájukban, vagy kötelező volt számukra ezt előadni...

Összegezve, jó kis műsorok voltak. Na meg jó érzés volt gyönyörködni a lányomban, ahogy táncikolta a charlestont.:-)) 

Ahogy hazaértünk, a lányom közölte a nagy hírt: szombaton szülinapi buliba hívták. Földbe gyökerezett a lábam. Pihenős hétvégét akartam, erre másnap "házibuliba" kell vigyem. Lemondva a holnapi pihenésemről, elmentünk ajándékot vásárolni. A lányomra hagytam, hogy válassza ki a fiús játékot, amivel fel akarja köszönteni az osztálytársát, hisz csak tudja minek örülne a legjobban. Amit választott nem is ismerem, valamilyen rajzfilm ihlette "harcos" figura. Nagy bánatomra focis kártyákat nem találtunk, amiért még holnap ki kell menjek...  A lányom szerint egy fiúnak a focis kártya jelenti a legnagyobb örömöt. Csak tudja, hisz a fiúkkal szokott focizni az iskolában.:-))

Fókuszban az autólopás

Tegnap este az autólopás, vagy feltörés kezdeti szakaszának voltam a szemtanúja. Egy kissé magas adrenalin szinttel figyeltem, ahogy a jól megtermett, hirtelen lebarnult egyén a kissé kopottas autóm körül kőrözött, mintegy pár centis távolságra tőle... Ilyenkor, ahogy lenni szokott, a parkoló teljesen kihalt és rezzenéstelen volt, csak pár méterre parkolt még egy autó. Benne szintén egy jól megtermett férfi üldögélt, alig férve a kormány mögött.

Gondolom, kifigyelhették, hogy keddenként a szentendrei HÉV végállomásánál parkolok, mivel ilyenkor viszem fejlesztésre a lányom. (Korábbi bejegyzésem: "Ha kedd, akkor Bonita!")

Mivel lányom barátnője és anyukája is velünk tartott, így egy kicsit "bátrabbnak" éreztem magam... Ahogy kiriasztottam a kocsim, még mielőtt odaértünk volna, a hirtelen lebarnult egyén kényelmesen tovasétált. Igen, adtam időt neki a "békés távozásra". Mit is tehettem volna mást? A lányaink meg nem értették, hogy miért nem engedtük a kocsihoz futni őket, mivel mindig ezt szokták tenni. Igen, akkor már benn ülve a kocsi védelmében, megmagyaráztuk nekik, hogy pont az autónk ellopását vagy feltörését akadályoztuk meg a megjelenésünkkel, és nem akartuk odafutásukkal, az esetleges agresszív viselkedést kiváltani a férfiből.

Most meg azon töprengek, hogy jövő hét kedden hol parkoljak,  mivel tudjam  megakadályozni a kocsim feltörését, ellopását. Ennek kapcsán jutott eszembe: egy pár hete még rendőröket is láttam a parkolóban, amint helyszíneltek egy gépkocsinál.

Fura dolgok ezek a lopások, amik már lassan kezdik begyűrűzni életünk, és szomorú, hogy már nyolc évesen is szembesülnek vele a gyermekek. 

(fotó forrása: http://www.vezess.hu/hirek/valsagban_autolopas/20027/)

Bringóhintós szülinap

Ma délután a Margitszigeten, a Bringóvárban ( http://www.bringohinto.hu/ ) ünnepeltük a lányom egyik barátnőjének a kilencedik szülinapját. Itt még nem voltunk szülinapi bulin. Nagyon jól éreztük magunkat. Na ez volt az a szülinap, ahol szívesen maradtam gyermekeket terelgetni.:-)) Olyan volt a program is, hogy még kellett egy pár szülő a húsz gyermek mellé.

A Bringóvárból indult a gyermekkaraván. Párosával felültek a  kis bringóhintókra, mi szülők meg két bringóhintón követtük őket, és körbetekertünk a Margitszigeten. Elől az apuka vezette a sort az elektromos rolleren. A Vadaspark volt az első megálló, ahova bementünk, és megetettük az állatokat. Tetszettek a lányomnak a gólyák, és a pórázon tartott görény. A pónikat csak óvatosan lehetett etetni, mivel haraptak, de ez külön izgalmat jelentett a gyermekeknek. A kacsák etetése után visszamentünk a bringóhintóinkhoz, és a szökőkútig meg se álltunk. A gyermekek ott játszottak egyet pihenésképpen, majd visszafelé igyekeztünk. A következő pihenőnél "rókavadászatot" tartottak.

Ahogy visszaértünk a Bringóvárba, még lufit hajtogattak, és a tortázás meg az ajándékosztás után máris véget ért a szülinap. Nagyon hamar eltelt, és nagyon jól éreztem magam, a lányomról nem is beszélve. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Jó kis kikapcsolódás.:-)) Mivel a képek "beszédesebbek" minden szónál,  és jobban visszaadják a pillanat hangulatát, most többet is feltöltöttem. Íme:

Indul a bringóhintó.

Vadasparki kacsaetetés.

Vadasparki gólyák.

Vadasparki lóetetés.

A játszás öröme.

Pihen a bringózás.:-))

Margitszigeti rókavadászat.

Bringósorunk.

Készülődés az újraindulásra.:-))

Margitszigeti "csodafám".:-)) Ha valaki megírná a nevét, örülnék neki.:-))