Tegnap a fiam iskolájában voltam szülői értekezleten. Kész maratoni nekifutás volt.
Jövőre lesz végzős, és az volt a tapasztalatom, hogy a szülői inkább a befizetések mennyiségéről szólt, a frakk kölcsönzéséről, a tánctanár fogadásáról, a szalagavató bálról, mint a tanulásról. Egy kissé döbbenten szembesültem a fontossági sorrenddel, miszerint a szeptemberi osztálykirándulásról egy órát hallgattuk az infókat, de a matek érettségi fontossága egy mondatban megoldódott. Igen, hőbörögtem: magamban. Szeptemberben egy hét tanítás után elutaznak öt napra Lengyelországba. Ahogy visszajönnek megírják a matek felmérőt. Gondolom más iskolákban is nagy fontosságnak örvend a ballagás, de már egy kissé túlzásnak tartom. Mintha nem a továbbtanulásra koncentrálnának, hanem az iskolai évek úgymond "lezárására". Mintha a 12. osztály kimondottan csakis a ballagásról szólna. Mint érettségi vizsga csak a tudat mélyén lappang valahol... Nem értem. Már megint ez a sok külsőség a belső értékek mellőzése mellett.
Miközben agyilag aszalódtam a szülőin, érkezett az SMS a fiamtól: a lányomat kivette a suliból. Máris türelmesebben hallgattam a sok hozzászólást a kosztümök színéről. De megint jött egy infó, amitől padlót fogtam: kötelező a frakk, de ha a gyermekünk mégse akar táncolni a szalagavató bálon, senki nem kötelezheti rá. Nem is értettem. Ha nekünk szülőknek kötelező mindent "beszerezni" a ballagásra, akkor szerintem az a minimum, hogy a csemetéink táncoljanak. Már megint azt éreztem, hogy a gyermekek kezében van az irányítás, és most erre még az iskola is rábólint.
Kedves Ikamon!
VálaszTörlésTényleg elég elképesztő, ami a szalagavató körül történik. Nekem is van olyan rokonom, aki szerény körülmények között neveli három gyerekét, és a bálra elvárták tőle, hogy százezer forint körüli összeget költsön, csak azért, mert egyes szülők csak a legdrágább helyről akartak kölcsönözni báli ruhát (kétfélét) és varratni kosztümöt. Kölcsönt kellett fölvennie, mert ezek a szülők voltak túlerőben, és nem akarta, hogy a lánya "megszégyenüljön".
Nálunk szerencsére a normális szülők voltak túlerőben, és gyorsan elhallgattak a pénzdobálók. Csak egy öltönyt kellett venni - az úgyis kell érettségire, egyetemi vizsgákra is jó még talán egy ideig:-). Kölcsönöztünk egy frakkot a keringőhöz, és a gyerekek kitalálták, hogy a West Side Story-ból adnak elő egy részt - amihez szerencsére utcai ruha kell. Egyébként nekik volt a legnagyobb sikerük, nem a hihetetlen drága ruhákat kölcsönző salsá-soknak és charlestonosoknak (ez nem célzás volt, kedves Ikamon, bár a csokornyakkendős bejegyzésedből kiderül, hogy Téged sem kell félteni kreativitás terén!)