"Bank". Mikor ezt mondta a fiam, nem is értettem, hogy hova is akar menni. Majd mikor magyarázni kezdte, hogy ez egy bulizós hely, hát a net elé ültem. Döbbentem olvastam a négy emeletnyi szórakozóhelyről:
Aggódva engedtem el a "Bankba" tartott szülinapi buliba. Gondoltam, hogy még belefér a tavaszi szüneti lazításba. Este tizenegyig voltam fenn, amikor "megnyugodtam". Olyan hetedik érzékkel tudatosult bennem, hogy semmi gond nem lehet, és nemsokára hazajön a fiam. Elaludtam. Reggel riadtan ébredtem, és egy kicsit olyan fura volt, hogy meg se vártam amíg hazaért, olyan kettősség volt bennem.... A fiam meg békésen aludt a szobájában. Gondolom lábujjhegyen osont be, nehogy felébredjek, és számon kérjem esetleges késését. Fura dolgok ezek a megérzések.
Másnap délután bringázni ment a haverjával. Erdei utakon tekertek. Gondolom a fiatalságuk vadságával mindent beleadtak. Ki is durrant a bringa kereke. Azért megoldotta problémáját: az egyik közelben lakó haverjánál hagyta a bringáját hétvégéig. Addig kicseréli a belsőt. Igen, aznap este volt egy rossz előérzetem, mintha történt volna vele valami. Gondolom ez a szülői intuíció. Mikor már kezd "leválni" a gyermek, akkor fejlődik ki ez a megérzéses dolog a szülőben.:-))
Gondolom a jövő héten már megint a szülői megérzéseimre hagyatkozhatok aggódásaimat tekintve, mivel a fiam két napig tartó, kötelező osztálykiránduláson fog részt venni Sopronban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése