Tegnap, épp ahogy letelt a munkaidőm, telefonált a lányom tanítónője, hogy ne ijedjek meg, de egy kis baleset érte a lányom, és jó lenne minél előbb odaérnem. Na, ettől a "ne ijedjek meg"-től vert ki a víz. Ilyenkor mindig a legrosszabbak jutnak az eszembe. Hiába jött utána a magyarázat, hogy csak a fejét ütötte be, és csak egy kicsit vérzett, meg eszméletvesztése sem volt. Siettem a suliba, majd onnan rögtön a sebészetre mentünk. Ott megvizsgálták, majd röntgenezték. Szerencsére ténylegesen csak egy kis fejsérülése volt, nem kellett összevarrni, és a röntgen sem mutatott ki elváltozást. Így már nyugodtabban mentünk haza, és a három órás várakozással tarkított orvosi ellátás is a feledésbe merült. Mindez így a tavaszi szünet előtt, az utolsó tanítási napon történt. Remélem, már abbamarad az orvosokkal való találkozásom, és legalább egy évig nem kell konzultálnom velük.
Amúgy érdekes a törvény is, a beteg gyermekkel táppénzre kényszerülő szülők részére, mivel csak a gyermek 12 éves koráig igényelheti a szülő a "gyáp"-ot. Természetesen a "gyáp"-os napok mennyisége is korlátozott, összefüggésben van a gyermekek életkorával
- 0 - 1 éves korig korlátlan,
- 1 - 3 éves kora között 84 nap/év,
- 3 - 6 éves kora között 42 nap/év,
- 6 - 12 éves kora között 14 nap/év.
Itt érdemes tudni, hogy nem naptári évről van szó, hanem a születési dátumtól számított egy évről. 14 évesen mehet a gyermek egyedül orvoshoz, addig a szülőnek el kell kísérnie. Szóval a gyermek 12 - 14 éves kora között a szülőnek szabadságot kell kivennie, hogy orvoshoz tudja vinni kamaszodó sarját.
A fiam 13 éves korában szembesültem ezzel a problémával, amikor gyanútlanul vittem el a gyermekorvoshoz, majd szabadságot vettem ki, hogy otthon ápolni tudjam.
Emlékszem, ennek hatására pánikszerűen vitaminokkal tömtem a fiam, miközben a misztikus keleti kultúrák felé kacsingattam, hogy valamivel ki tudjam védeni a gyermekbetegségeket.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése