Vannak napok, amikor úgy érzem, hogy klónoztatnom kéne magam, hogy mindent meg tudjak oldani. Jó lenne egyszerre két helyen lenni, amíg egyik felem gyermekeimmel lenne, addig a másik az otthoni házimunkát végezné. A tegnapi nap se volt kivétel. A délutáni szülinapra készülődött a lányom, és a focis kártyák beszerzését szorgalmazta ajándék gyanánt. Míg a hétvégi főzés "útvesztőit" róttam a konyhában, és valami újat igyekeztem alkotni, azon tűnődtem, hogyan tudnám az ajándékot megvenni, takarítani, leckét írni a lányommal és végül a szülinapra érni. Már lassan a hullámok összecsapását éreztem a fejem fölött, amikor eszembe jutott a göri.
Igen, görkorcsolyával mentünk ki a lányommal ajándékot venni. Jól esett ez a kis mozgás, és a lányom is levezette túltengő energiáit.
Sikerült focis kártyát találnunk, és egy jó ötlettel is szembesültem. A közösségi házban bababörzét tartottak, ahol mindenféle használt dolgokat árultak.
Rákérdeztem a lányomra hogy nem lenne kedve eladni megunt játékait. Lassan már csak én veszem elő a plüss állatait, és porolgatom őket, nehogy bemolyosodjanak... Tetszett neki az ötlet, sőt ha a barátnőjével jöhetne árulni még inkább. Az óvodának való ajándékozásukat is elfogadhatónak ítélte. Végre! Sikerül megszabadulnom a sok "porfogótól"!
A szülinapon jól érezte magát a lányom. Megint húsz fölötti gyermeklétszám volt az otthon szervezett zsúron. Mikor érte mentem, csak úgy zsibongtak a gyermekek, és a tetőfokán volt a hangulat is. Látszott, hogy mindenkinek tetszett ez a szülinapi buli.
Ötletes volt az anyuka részéről, hogy lufikat kötött ki az "útvonalon", így könnyedén megtaláltuk a házuk.:-))
Viszont ezekből a meghívásokból le tudja szűrni a Szülő, hogy mennyire szeretik a gyermekét a többiek, hiszen, ha nem így lenne senki, semmilyen szülinapra nem hívná meg. :)
VálaszTörlés