Intuíció

"Bank". Mikor ezt mondta a fiam, nem is értettem, hogy hova is akar menni. Majd mikor magyarázni kezdte, hogy ez egy bulizós hely, hát a net elé ültem. Döbbentem olvastam a négy emeletnyi szórakozóhelyről:

http://www.budguide.eu/bank_dance_hall-budapest-hu 

Aggódva engedtem el a "Bankba" tartott szülinapi buliba. Gondoltam, hogy még belefér a tavaszi szüneti lazításba. Este tizenegyig voltam fenn, amikor "megnyugodtam". Olyan hetedik érzékkel tudatosult bennem, hogy semmi gond nem lehet, és nemsokára hazajön a fiam. Elaludtam. Reggel riadtan ébredtem, és egy kicsit olyan fura volt, hogy meg se vártam amíg hazaért, olyan kettősség volt bennem.... A fiam meg békésen aludt a szobájában. Gondolom lábujjhegyen osont be, nehogy felébredjek, és számon kérjem esetleges késését. Fura dolgok ezek a megérzések. 

Másnap délután bringázni ment a haverjával. Erdei utakon tekertek. Gondolom a fiatalságuk vadságával mindent beleadtak. Ki is durrant a bringa kereke. Azért megoldotta problémáját: az egyik közelben lakó haverjánál hagyta a bringáját hétvégéig. Addig kicseréli a belsőt. Igen, aznap este volt egy rossz előérzetem, mintha történt volna vele valami. Gondolom ez a szülői intuíció. Mikor már kezd "leválni"  a gyermek, akkor fejlődik ki ez a megérzéses dolog a szülőben.:-))

Gondolom a jövő héten már megint a szülői megérzéseimre hagyatkozhatok aggódásaimat tekintve, mivel a fiam két napig tartó,  kötelező osztálykiránduláson fog részt venni  Sopronban.

Húsvéti kiállítás

 A Mezőgazdasági Múzeumban érdekes volt a húsvéti kiállítás: kis játékkal összekötött ismeretterjesztés. 

( http://www.mezogazdasagimuzeum.hu/article.php?article_id=395 )

Számos információt nyújtott a húsvéti szokásokról, eredetéről, kialakulásának körülményeiről. Ki lehetett próbálni a különböző tojásfestési technikákat is. A lányom a karcos és a viaszos tojásdíszítést részesítette előnybe. Csuhéból és tojásból nyuszifejet készített, majd a nemezelés technikájával virágot alkotott. A mézeskalács nyuszi díszítése már laza foglalkozásnak számított, és mire hazaértünk már csak a nyuszit tartó pálcika maradt meg emlék gyanánt, a nyuszit bepuszilta..:-)) A lányomnak nagyon tetszettek a kézműves foglalkozások. Otthon boldogan jegyezte meg, hogy számára így volt kerek a Húsvét. :-))

Karcolásos tojásdíszítés

Viaszos tojásdíszítés

Nemezelés

Nemezelt virág

Csuhéból készített nyuszifej

Itt a Húsvét!

Ezzel a felkiáltással költött ma reggel a lányom. Tele volt zsibongással, ahogy kialakította a nyuszi sarkot az általa készített díszekkel. A tojásfestés volt a nap csúcspontja. Izgatottan készítette a hímes tojásokat. Hagymahéjjal festettük, a zöld levelekkel díszített, harisnyába kötözött tojásokat. Már ügyesen, egyedül is alkotta őket. Ahogy elkészültek, gyönyörködött bennük. Már most aggódott, hogy vajon ki fogja meglocsolni, és a tavaszi szünet után az osztálytársai még meglocsolják, vagy a feledésbe merül. Ahogy elnéztem, szereti az ünnepeket, a készülődés varázsát. Hangulatot is tud teremteni, ünnepi légkört. Mindezek ellenére holnap azért meg akarja nézni a Mezőgazdasági Múzeumban a húsvéti kiállítást. Szerinte ez által lesz igazi a Húsvét.:-)) 

A fiamat inkább a holnapi szülinapi buli sarkallja ünnepi hangulatra. Érdekes, hogy régebben őt is ennyire lázba hozta az ünnepi készülődés, de most már nem tulajdonít akkora jelentőséget. Átalakult az értékrendje.....

Ünnepre hangolva

Gyermekeim egyik kedvence a tavaszi szünet. Már nekem is kezd tetszeni, mivel elég nagyok ahhoz, hogy ketten töltsék a napjaikat, és nem kell szabit kivennem. 

Tegnap moziba mentek csemetéim, a "Hopp" című filmet nézték meg. Igazi húsvéti ünnepre hangolódtak általa.:-))

A fiam külön elismerést is várt, mivel szerinte neki megerőltetést jelent  ilyen filmet nézni a húgával, mert agyilag lelombozódik..:-)) A lányomnak nagyon tetszett a film, és külön ünnepi hangulatban leledzett a névnapja miatt is. Este felköszöntöttük, és aranyosan ragaszkodott, hogy ő kínáljon süteménnyel, mint a "nagyok". Természetesen gyertyafényes sütievést rendezett. Örült az ajándékainak is, a most aktuálisan közkedvelt "bulimanóknak" meg a könyvnek. Este már neki is fogott olvasni, és ahogy elnéztem, a könyv volt a favorit ajándék.:-)) 

Azért lefekvés előtt még megjegyezte, hogy most már igaziból a Húsvétra készülődhet, a "szép névnapozása" után.:-))

Csak orvoshoz ne!

Tegnap, épp ahogy letelt a munkaidőm, telefonált a lányom tanítónője, hogy ne ijedjek meg, de egy kis baleset érte a lányom, és jó lenne minél előbb odaérnem. Na, ettől a "ne ijedjek meg"-től vert ki a víz. Ilyenkor mindig a legrosszabbak jutnak az eszembe. Hiába jött utána a magyarázat, hogy csak a fejét ütötte be, és csak egy kicsit vérzett, meg eszméletvesztése sem volt. Siettem a suliba, majd onnan rögtön a sebészetre mentünk. Ott megvizsgálták, majd röntgenezték. Szerencsére ténylegesen csak egy kis fejsérülése volt, nem kellett összevarrni, és a röntgen sem mutatott ki elváltozást. Így már nyugodtabban mentünk haza, és a három órás várakozással tarkított orvosi ellátás is a feledésbe merült. Mindez így a tavaszi szünet előtt, az utolsó tanítási napon történt. Remélem, már abbamarad az orvosokkal való találkozásom, és legalább egy évig nem kell konzultálnom velük. 

Amúgy érdekes a törvény is, a beteg gyermekkel táppénzre kényszerülő szülők részére, mivel csak a gyermek 12 éves koráig igényelheti a szülő a "gyáp"-ot. Természetesen a "gyáp"-os napok mennyisége is korlátozott, összefüggésben van a gyermekek életkorával

• 0 - 1 éves korig korlátlan,
• 1 - 3 éves kora között 84 nap/év,
• 3 - 6 éves kora között 42 nap/év,
• 6 - 12 éves kora között 14 nap/év.

Itt érdemes tudni, hogy nem naptári évről van szó, hanem a születési dátumtól számított egy évről. 14 évesen mehet a gyermek egyedül orvoshoz, addig a szülőnek el kell kísérnie. Szóval a gyermek 12 - 14 éves kora között a szülőnek szabadságot kell kivennie, hogy orvoshoz tudja vinni kamaszodó sarját.

A fiam 13 éves korában szembesültem ezzel a problémával, amikor gyanútlanul vittem el a gyermekorvoshoz, majd szabadságot vettem ki, hogy otthon ápolni tudjam. 

Emlékszem, ennek hatására pánikszerűen vitaminokkal tömtem a fiam, miközben a misztikus keleti kultúrák felé kacsingattam, hogy valamivel ki tudjam védeni a gyermekbetegségeket.:-)

Idegtépő szülői

Tegnap a fiam iskolájában voltam szülői értekezleten. Kész maratoni nekifutás volt. 

Jövőre lesz végzős, és az volt a tapasztalatom, hogy a szülői inkább a befizetések mennyiségéről szólt, a frakk kölcsönzéséről, a tánctanár fogadásáról, a szalagavató bálról, mint a tanulásról. Egy kissé döbbenten szembesültem a fontossági sorrenddel, miszerint a szeptemberi osztálykirándulásról egy órát hallgattuk az infókat, de a matek érettségi fontossága egy mondatban megoldódott. Igen, hőbörögtem: magamban. Szeptemberben egy hét tanítás után elutaznak öt napra Lengyelországba. Ahogy visszajönnek megírják a matek felmérőt. Gondolom más iskolákban is nagy fontosságnak örvend a ballagás, de már egy kissé túlzásnak tartom. Mintha nem a továbbtanulásra koncentrálnának, hanem az iskolai évek úgymond "lezárására". Mintha a 12. osztály kimondottan csakis a ballagásról szólna. Mint érettségi vizsga csak a tudat mélyén lappang valahol... Nem értem. Már megint ez a sok külsőség a belső értékek mellőzése mellett.

Miközben agyilag aszalódtam a szülőin, érkezett az SMS a fiamtól: a lányomat kivette a suliból. Máris türelmesebben hallgattam a sok hozzászólást a kosztümök színéről. De megint jött egy infó, amitől padlót fogtam: kötelező a frakk, de ha a gyermekünk mégse akar táncolni a szalagavató bálon, senki nem kötelezheti rá. Nem is értettem. Ha nekünk szülőknek kötelező mindent "beszerezni" a ballagásra, akkor szerintem az a minimum, hogy a csemetéink táncoljanak. Már megint azt éreztem, hogy a gyermekek kezében van az irányítás, és most erre még az iskola is rábólint.

Az önállóság jegyében

Lassan már egy hete betegségek szövevényes útját járom. Magas lázzal kezdődött, és az Algopyrin hatására, most már mint Pöttyös Panna agonizálhatok az ágyban.
Legalább nincs lázam, de a gyógyszer kiváltotta allergiás bőrkiütéseim miatt kálcium pezsgőtablettát szedek.
Áttanulmányoztam a kálcium mellékhatásait: vesekő. Kész hipochonder leszek lassan: magam előtt látom a születendő veseköveim.

A vérképem horrorisztikus, úgyhogy a dokim tanácsára ma ismét laborral kezdtem. Hétfőn kapom meg az eredményt. Addigra lesz időm mindenféle betegség-tüneteket keresnem magamon... 

A gyerekeim döbbenten figyeltek, mivel még nem láttak ilyen állapotban. És csoda történt. Mindent csak egyszer kellett mondanom, elég volt suttognom is, és rögtön megcsinálták: a tanulástól az esti fürdésig. Máskor néha úgy érzem, hogy a falaknak beszélek, de most "súlya" volt szavaimnak. Sőt még bringázni is elmentek kettesben, hogy csendben tudjak pihenni. Aggódva pihentem. 

Szóval önállósodtak a gyermekeim. Ehhez le kellett betegednem, hogy szembesüljek a ténnyel: mindent meg tudnak oldani, csak eddig én nem engedtem ennyire kibontakozni őket.:-))

Szombati "futam"

Vannak napok, amikor úgy érzem, hogy klónoztatnom kéne magam, hogy mindent meg tudjak oldani. Jó lenne egyszerre két helyen lenni, amíg egyik felem gyermekeimmel lenne, addig a másik az otthoni házimunkát végezné. A tegnapi nap se volt kivétel. A délutáni szülinapra készülődött a lányom, és a focis kártyák beszerzését szorgalmazta ajándék gyanánt. Míg a hétvégi főzés "útvesztőit" róttam a konyhában, és valami újat igyekeztem alkotni, azon tűnődtem, hogyan tudnám az ajándékot megvenni, takarítani, leckét írni a lányommal és végül a szülinapra érni. Már lassan a hullámok összecsapását éreztem a fejem fölött, amikor eszembe jutott a göri. 

Igen, görkorcsolyával mentünk ki a lányommal ajándékot venni. Jól esett ez a kis mozgás, és a lányom is levezette túltengő energiáit. 

Sikerült focis kártyát találnunk, és egy jó ötlettel is szembesültem. A közösségi házban bababörzét tartottak, ahol mindenféle használt dolgokat árultak. 

Rákérdeztem a lányomra hogy nem lenne kedve eladni megunt játékait. Lassan már csak én veszem elő a plüss állatait, és porolgatom őket, nehogy bemolyosodjanak... Tetszett neki az ötlet, sőt ha a barátnőjével jöhetne árulni még inkább. Az óvodának való ajándékozásukat is elfogadhatónak ítélte. Végre! Sikerül megszabadulnom a sok "porfogótól"!

A szülinapon jól érezte magát a lányom. Megint húsz fölötti gyermeklétszám volt az otthon szervezett zsúron. Mikor érte mentem, csak úgy zsibongtak a gyermekek, és a tetőfokán volt a hangulat is. Látszott, hogy mindenkinek tetszett ez a szülinapi buli. 

Ötletes volt az anyuka részéről, hogy lufikat kötött ki az "útvonalon", így könnyedén megtaláltuk a házuk.:-))

Suligála

Végre elérkezett a Suligála napja. Ma délután kezdődött a műsor, és a lányom izgatottan készülődött. Szeret "rivaldafényben" lenni, és ezért a szerepléseit kifejezetten várja, a színpad varázsa elragadja, a lámpaláz fogalmát hírből sem ismeri. 

Osztálytársaival teljes mértében beleélték magukat a charleston táncolásában. Helyesen állt a fejükön a cilinder, a csokornyakkendőről nem is beszélve. A szereplésük után izgatottan futott hozzám a lányom, és rögtön magyarázni kezdte, hogy mi fog következni, ki az akit "jól nézzek meg", mert profin tud táncolni.:-))  Igen, volt egy-két profi táncos, akik mozdulatain látszott, hogy nem csak az iskolai gálákra készülnek. A lányom lenyűgözve figyelte őket... Az utolsó szereplők a nyolcadikosok voltak.
A fiam meg döbbenten nézte, ahogy a fiúk szoknyában balettet adtak elő. Nem érezte humorosnak, számára nem volt poénos, inkább megalázó szituáció volt a szereplőkre nézve... Szerinte nem kötelezhetik a fiúkat, hogy bohócot csináljanak magukból. Hm... Eszembe jutott, hogy amikor a fiam iskolájában szervezték az iskolai gálaműsort, osztálytársaival nem vállalták be a salsa táncolását, mivel túl nőiesnek találták, és a tanárok nem is kötelezték őket a szereplésre. Kíváncsi vagyok, hogy itt a srácok vették a poént, és baletteztek a szoknyácskájukban, vagy kötelező volt számukra ezt előadni...

Összegezve, jó kis műsorok voltak. Na meg jó érzés volt gyönyörködni a lányomban, ahogy táncikolta a charlestont.:-)) 

Ahogy hazaértünk, a lányom közölte a nagy hírt: szombaton szülinapi buliba hívták. Földbe gyökerezett a lábam. Pihenős hétvégét akartam, erre másnap "házibuliba" kell vigyem. Lemondva a holnapi pihenésemről, elmentünk ajándékot vásárolni. A lányomra hagytam, hogy válassza ki a fiús játékot, amivel fel akarja köszönteni az osztálytársát, hisz csak tudja minek örülne a legjobban. Amit választott nem is ismerem, valamilyen rajzfilm ihlette "harcos" figura. Nagy bánatomra focis kártyákat nem találtunk, amiért még holnap ki kell menjek...  A lányom szerint egy fiúnak a focis kártya jelenti a legnagyobb örömöt. Csak tudja, hisz a fiúkkal szokott focizni az iskolában.:-))

Fókuszban az autólopás

Tegnap este az autólopás, vagy feltörés kezdeti szakaszának voltam a szemtanúja. Egy kissé magas adrenalin szinttel figyeltem, ahogy a jól megtermett, hirtelen lebarnult egyén a kissé kopottas autóm körül kőrözött, mintegy pár centis távolságra tőle... Ilyenkor, ahogy lenni szokott, a parkoló teljesen kihalt és rezzenéstelen volt, csak pár méterre parkolt még egy autó. Benne szintén egy jól megtermett férfi üldögélt, alig férve a kormány mögött.

Gondolom, kifigyelhették, hogy keddenként a szentendrei HÉV végállomásánál parkolok, mivel ilyenkor viszem fejlesztésre a lányom. (Korábbi bejegyzésem: "Ha kedd, akkor Bonita!")

Mivel lányom barátnője és anyukája is velünk tartott, így egy kicsit "bátrabbnak" éreztem magam... Ahogy kiriasztottam a kocsim, még mielőtt odaértünk volna, a hirtelen lebarnult egyén kényelmesen tovasétált. Igen, adtam időt neki a "békés távozásra". Mit is tehettem volna mást? A lányaink meg nem értették, hogy miért nem engedtük a kocsihoz futni őket, mivel mindig ezt szokták tenni. Igen, akkor már benn ülve a kocsi védelmében, megmagyaráztuk nekik, hogy pont az autónk ellopását vagy feltörését akadályoztuk meg a megjelenésünkkel, és nem akartuk odafutásukkal, az esetleges agresszív viselkedést kiváltani a férfiből.

Most meg azon töprengek, hogy jövő hét kedden hol parkoljak,  mivel tudjam  megakadályozni a kocsim feltörését, ellopását. Ennek kapcsán jutott eszembe: egy pár hete még rendőröket is láttam a parkolóban, amint helyszíneltek egy gépkocsinál.

Fura dolgok ezek a lopások, amik már lassan kezdik begyűrűzni életünk, és szomorú, hogy már nyolc évesen is szembesülnek vele a gyermekek. 

(fotó forrása: http://www.vezess.hu/hirek/valsagban_autolopas/20027/)

Bringóhintós szülinap

Ma délután a Margitszigeten, a Bringóvárban ( http://www.bringohinto.hu/ ) ünnepeltük a lányom egyik barátnőjének a kilencedik szülinapját. Itt még nem voltunk szülinapi bulin. Nagyon jól éreztük magunkat. Na ez volt az a szülinap, ahol szívesen maradtam gyermekeket terelgetni.:-)) Olyan volt a program is, hogy még kellett egy pár szülő a húsz gyermek mellé.

A Bringóvárból indult a gyermekkaraván. Párosával felültek a  kis bringóhintókra, mi szülők meg két bringóhintón követtük őket, és körbetekertünk a Margitszigeten. Elől az apuka vezette a sort az elektromos rolleren. A Vadaspark volt az első megálló, ahova bementünk, és megetettük az állatokat. Tetszettek a lányomnak a gólyák, és a pórázon tartott görény. A pónikat csak óvatosan lehetett etetni, mivel haraptak, de ez külön izgalmat jelentett a gyermekeknek. A kacsák etetése után visszamentünk a bringóhintóinkhoz, és a szökőkútig meg se álltunk. A gyermekek ott játszottak egyet pihenésképpen, majd visszafelé igyekeztünk. A következő pihenőnél "rókavadászatot" tartottak.

Ahogy visszaértünk a Bringóvárba, még lufit hajtogattak, és a tortázás meg az ajándékosztás után máris véget ért a szülinap. Nagyon hamar eltelt, és nagyon jól éreztem magam, a lányomról nem is beszélve. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Jó kis kikapcsolódás.:-)) Mivel a képek "beszédesebbek" minden szónál,  és jobban visszaadják a pillanat hangulatát, most többet is feltöltöttem. Íme:

Indul a bringóhintó.

Vadasparki kacsaetetés.

Vadasparki gólyák.

Vadasparki lóetetés.

A játszás öröme.

Pihen a bringózás.:-))

Margitszigeti rókavadászat.

Bringósorunk.

Készülődés az újraindulásra.:-))

Margitszigeti "csodafám".:-)) Ha valaki megírná a nevét, örülnék neki.:-))

Kengyelfutásos április 1.

Tegnap a kengyelfutás összes vonatkozását észleltem. Gondolom az áprilisi 1-i bolondozás nekem így "jött be". :-)) 

A fiamnak este hattól kezdődött az iskolai Gálája, nekem öttől a beszédtechnika órám. A lányomat kénytelen voltam magammal vinni, mivel a barátnője is elutazott. Egy kissé ziláltan értem be a lányommal a főiskolára. Beszédtechnika óra a stúdióban volt megtartva. Oda nem mertem felvinni, mivel kapva-kapott volna az alkalmon, hogy előadhassa a versét. Éppen ezért a portással megbeszélve az aulában hagytam, egy kényelmes puffra ültetve. A hátizsákjába könyvet, foglalkoztató füzetet is bepakoltam és reménykedtem, hogy legalább egy óra hosszat kibírja. A beszédtechnika órán, amikor a verset "előadtam", inkább az járt a fejembe, hogy mit csinál a lányom, és vajon mikor is indul el a keresésemre, vagy hozatja fel magát a stúdióba. Szóval ehhez képest elfogadható volt a "szereplésem".:-)) A lányom meg kibírta. Megismerkedett egy hallgatóval és "fecserészett" vele.

Hazafelé menet meg azon tűnődtem, hogy jó lenne gyermekfelügyeletet  szervezni a főiskolákra. Gondolom más is került már ilyen helyzetbe, főleg levelező tagozaton, hogy egy adott pillanatba nincs kire hagynia gyermekét.  Ilyenkor minden közbejön: nagyi lebetegedésétől a barátnők elutazásáig. Ez már Murphy.:-)) Ha meg részt akar venni az órákon, kénytelen magával cipelnie "élete gyümölcsét".:-))

Amúgy a lányomnak nagyon tetszett a főiskola, és már otthon mondogatni kezdte, hogy ő is tovább akar tanulni. Ha meg ezt nézem, megérte bevinnem.:-))