Csillebérci kalandozás:-))

 

A Csillebérci Kalandpark (http://www.kalandpalya.com/) jó kis kalandozás gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. A lányomnak ez az egyik kedvence, ahol igazán ki tudja mászni magát. Ide is inkább a barátnőjével szeret járni, és teljes lendülettel másznak, gördülnek egymás nyomában. A különböző nehézségű pályákat kihívásnak veszik, és mikor már közelítenek a fák lombkoronái felé, akkor szokta mondani a lányom, hogy "tériszonya" van.:-)) Ezt már csak olyan "lányos" megnyilvánulásként használja, mivel mászik is tovább határozott fogásokkal, még a lába se remeg.:-))

A fiamnak is "nagyon bejön" ez a szórakozás, habár már inkább a haverjaival jár el ilyen helyekre is. Mikor még velünk jött a fiam mászni, alig bírtam lecsalogatni a fák magasan kiépített pályáiról, talán ezért is maradt meg bennem, hogy inkább a zárás előtti utolsó csapatban indítottam a lányom...:-))

Csillaghegyi strandolás

Ma voltam első alkalommal a Csillaghegyi strandon. A lányommal kettesben fedeztük fel a strand fenyőkkel beültetett zegzugos útjait, meredek lejtőit. A kis nyaralóházak elhagyatottan lapultak, de a még romos épületeken is látszott, hogy valamikor nagy nyüzsgés lehetett itt. Maga a strandrész tetszett, a szobraival, kis vízesésével, ami a sziklából tört elő. A parányi tavacska is meghitt hangulatot sugallt. A lányom is jól érezte magát, és a medence eléggé hideg vizében úszkált. Kevesen voltak a strandon, és a nagy medencében öt emberke tartózkodott a lányommal együtt. A partról figyeltem csemetém kartempóját, amikor megszólalt mellettem egy derűs bariton: "csak németek csobbanhatnak ennyire hideg vízbe".  

Mosolyogva eltűnődtem lányom esetén, amikor még alig totyogósként kivittem a Római strandra. Ott a medencék vizének hőfoka meleg, de nem bírtam a gyermekmedencébe becsalogatni. Folyamatosan a lábmosó jéghideg vizében pancsolt, és fetrengett. Már akkor is inkább a hideg vizet favorizálta.:-)) Az elején megpróbáltam rávenni a meleg vizű gyermekmedence használatára, de egy idő után feladtam. Rezignáltan álltam a lábmosó kétes tisztaságú vize mellett, amiben a lányom lubickolt. A strandolók felháborodó tekintete perzselt, hogy "hogyan is engedem meg ezt a gyermekemnek.." Azért volt egy-két szülő, aki mosolyogva nézett ránk, és megértő tekintetében szinte látni lehetett, hogy hasonló "adottságokkal" rendelkező gyermeket nevel.:-)) 

Jól telt a mai nap, annak ellenére, hogy kihagytam a csobbanást, de röplabdáztam a lányommal. Azért napoztunk is, és lazultunk - ezt azért inkább én tettem -:-))

Ahogy hazaértünk, máris indultunk bringázni a Duna partra. Oda a fiam is eljött, mivel már hiányzott egy kis mozgás neki is. Természetesen a lányommal bringázok egy tempóban, a fiam meg száguldozik a bringáján.

Mire hazaértünk már sötétedni kezdett, de azért a lányommal még lementünk egyet röplabdázni. Jól esett ez a mozgás is, és megbeszéltük, hogy esténként ezután lemegyünk röpizni, kosarazni, egy kicsit mozogni. 

Ahogy most elnézem a nyugodtan alvó lányom, ahogy enyhe mosoly húzódik meg szája sarkában, csak arra tippelhetek, hogy sok szép élménnyel lett "gazdagabb".:-))